Hondával senki nem tudott ma előrébb lépni. Sőt, Tarquini be sem jutott a legjobb 12-be. Úgy járt, mint Monteiro és Norbi legutóbb. Ismerős érzés és nagyon rossz.
A kezdés utáni első gyors kör Micheliszé volt, vezette is az edzést, de azt láttuk, hogy többen is használt gumikkal mentek ki. Az bizony nagy hátrány, vagyis nem volt túl reális a helyezésünk a mostani helyzetünkben. Az autó az időmérő előtt egy órával dirib-darabjaiban volt, emberfelettit küzdöttek a fiúk egy új alvázkerettel. Megyünk végig a szemre egyébként jónak tűnő alkatrészeken, előbb vagy utóbb meg kell lennie a hibának.
Aztán jött Monteiro is, átvette a vezetést, de Norbi visszavágott, igaz ennek csak rövid ideig örülhettünk. Amint ráfordultak a Citroenek a mért körre, ugrottak is elénk csúnyán, de a legjobb hondás akkor is Norbi volt. Egy darabig.
Kockázatosnak tűnt, de úgy döntöttünk, hogy nem futunk több kört az első etapban, lehet, hogy nem túl biztató a nyolcadik hely, de ebből a kanyarból csak tovább kell jutni és ez sikerült. Lehetett volna javítani, de inkább spóroltunk egy szett gumit a futamra. Jó ez így, még ha feszkós is kissé. Tény, valami javult az autóban, megérte órákig reszelgetni.
A kvali második szakaszában Monteiro első gyors köre jobban sikerült mint Norbié, vastag négy tizeddel, ami nem kevés. Végre Norbi is fellélegzett kissé a nyolcadik idő láttán, de közben aggódott is. Most, hogy kijött minden a csövön, tényleg az látszódott, hogy nem lehet előrébb jutni, az élmezőnyről még csak nem is álmodhattunk most. Persze jó lett volna legjobb hondásnak lenni, de az a helyzet, hogy ez nem márkakupa. És a legjobb hondás most hetedik, az sem nagyon boldogít minket, titeket végképp. És még értem is.
Vasárnap 12:30-kor kezdődik az első futam, rögtön utána a második.
