Az ausztrál Formula-1-et karrierjének végén hét szezont húzott le a Red Bullnál, amelynek nagyobb részét ugyan győztes autóban, de Sebastian Vettel árnyékában töltötte, és nem egyszer került konfliktusba a vezetőséggel és csapattársával a nem egyenlő elbánás miatt.
Elmondása szerint a WEC mezőnyének tagjai között fel sem merül az efféle hozzáállás gondolata, hiszen nem csak a csapatokon belül, hanem a csapatok között is olyan kölcsönös tisztelet uralkodik, amihez foghatóval az F1-ben sohasem találkozott.
„Az elmúlt 15 év során mindig volt egy saját autóm, így kétségtelenül új kihívást jelentett, hogy két másik versenyzővel kellett együttdolgoznom. Ilyen esetben több dologban is kompromisszumokat kell kötnünk, például az ülés és a pedálok helyzetét illetően, legfőképpen pedig a beállításokban, hogy az mindenki vezetési stílusához igazodjon. Az ilyen dolgokhoz hozzá kell szoknunk” - számolt be az új tapasztalatairól.
„Ám a legnagyobb változást egy LMP1-es csapatban mégis a baráti atmoszféra jelentette, hiszen a garázs mindkét oldala ugyanazért a célért küzd. A két autó között teljesen nyitott az adatáramlás, a mérnökök és a versenyzők is igyekeznek mindent megosztani egymással. Jó érzés volt újra egy igazi csapategységben dolgozni. Az F1-ben látott házon belüli rivalizálás itt szinte ismeretlen fogalom, hiszen az ilyen törekvések csak rontanák a csapat esélyeit arra, hogy mindkét autóval az élen végezzenek.”
A Porsche számára nem alakult jól a Le Mans-i 24 órás, hiszen Webberék autója a verseny utolsó óráiban kiesett, és a másik modell is csak kínkeservesen jutott el a célig.
„A gyártók között szintén fennáll az egészséges egymás iránti tisztelet, ami újabb üde színfolt az F1-hez képest” - mondta az ausztrál, a júniusi emlékeire támaszkodva. „Amikor Le Mans-ban a szerelőink visszaküldték a versenybe a 14-es autót a leintéshez közeledve, a többi csapatnál tapsoltak, amint az áthaladt a célvonalon. Ez tényleg az év egyik fénypontja volt számomra.”
„Mindenki tudja, hogy milyen érzés eljuttatni egy autót a célig, mint ahogy azzal is tisztában vannak, hogy mennyi erőfeszítésbe kerül mindezt elérni. A verseny végére mindenki kimerült állapotban van, ezért igazán megindító volt ilyen reakciót látni egy riválisunktól.”
