A szezon utolsó, 17. futamán hagyományosan dupla pontokat osztottak, így akik száz ponton belül álltak a Penske idei új szerzeménye, Josef Newgarden mögött a tabellán, azok mind eséllyel pályáztak még a legfőbb trófeára. Persze nem mindenki azonos eséllyel. A csupán három egységnyi hátrányban lévő Scott Dixon komoly fenyegetést jelentett a Ganassival, illetve a három másik Penske-pilóta, Helio Castroneves, Simon Pagenaud és Will Power is számolgathatott még, míg Alexander Rossinak és Graham Rahalnak már nagyobbfajta csodára lett volna szüksége ahhoz, hogy az ő nevük kerüljön a rangsor élére a verseny végeztével.
Nem is jött semmiféle csoda, a sonomai finálé viszonylag nyugodtabb mederben, kevés átrendeződéssel zajlott. A pole-t megszerző Newgarden megőrizte a vezetést a rajtnál, és a Penske egymást követő négy autója mögött haladt csak Dixon - a 26 éves amerikainak tehát volt bőven hátvédje.
Persze nem volt csapatsorrend, a Penske minden versenyzője a saját észjárása szerint dolgozott a futamon, így döntött korai tankolás és kerékcsere mellett a tavalyi bajnok, Simon Pagenaud, aki ezzel a többiekkel ellentétben négykiállásos taktikára váltott. A francia a kevesebbet használt gumijain és könnyebb autójával az egész verseny során valamivel gyorsabb tudott lenni közvetlen riválisainál, így miután utolsó bokszlátogatását is megejtette, már az első helyre tért vissza, Newgarden orra elé. Az amerikai nem nagyon erőltette a támadást, hiszen még 2. pozíciójával is övé maradt a vezetést a tabellán, így végül hagyta, hogy Pagenaud megnyerje a futamot, ő pedig Will Powert tartotta maga mögött a leintésig - bár pontelőnye még akkor is kitartott volna, ha az ausztrál megelőzi őt.
Dixon negyedikként, már jelentősebb lemaradásban futott be, így tulajdonképpen az egész verseny során nem is volt esélye harcba szállni a bajnoki címért.
A Penske-hez Juan Pablo Montoya helyére idén átszerződött Newgarden pedig négy győzelemmel és remek idényzárással a csapattal töltött első évében behúzta a bajnoki címet, így Ryan Hunter-Reay 2012-es sikere óta ismét amerikai bajnoka lett az Egyesül Államok elsőszámú formulaautós sorozatának.
A verseny végeredménye:
| # | Versenyző | Csapat | Motor | Idő/Hátrány | Kör |
| 1 | Simon Pagenaud | Team Penske | Chevrolet | 1:55:52.6840 | 85 |
| 2 | Josef Newgarden | Team Penske | Chevrolet | 1.0986 | 85 |
| 3 | Will Power | Team Penske | Chevrolet | 1.6139 | 85 |
| 4 | Scott Dixon | Chip Ganassi Racing | Honda | 12.0870 | 85 |
| 5 | Helio Castroneves | Team Penske | Chevrolet | 22.5022 | 85 |
| 6 | Graham Rahal | Rahal Letterman Lanigan | Honda | 23.5289 | 85 |
| 7 | Marco Andretti | Andretti Autosport | Honda | 23.9788 | 85 |
| 8 | Ryan Hunter-Reay | Andretti Autosport | Honda | 24.5140 | 85 |
| 9 | Sebastien Bourdais | Dale Coyne Racing | Honda | 49.9911 | 85 |
| 10 | Conor Daly | AJ Foyt Enterprises | Chevrolet | 55.6650 | 85 |
| 11 | Charlie Kimball | Chip Ganassi Racing | Honda | 1:21.0203 | 85 |
| 12 | Max Chilton | Chip Ganassi Racing | Honda | 1:24.5038 | 85 |
| 13 | Spencer Pigot | Ed Carpenter Racing | Chevrolet | +1 kör | 84 |
| 14 | J.R. Hildebrand | Ed Carpenter Racing | Chevrolet | +1 kör | 84 |
| 15 | Carlos Munoz | AJ Foyt Enterprises | Chevrolet | +1 kör | 84 |
| 16 | Tony Kanaan | Chip Ganassi Racing | Honda | +1 kör | 84 |
| 17 | Zachary Claman | Rahal Letterman Lanigan | Honda | +1 kör | 84 |
| 18 | Jack Harvey | Schmidt Peterson | Honda | +1 kör | 84 |
| 19 | Ed Jones | Dale Coyne Racing | Honda | - | 69 |
| 20 | Takuma Sato | Andretti Autosport | Honda | - | 62 |
| 21 | Alexander Rossi | Andretti Herta | Honda | - | 60 |
| 22 | James Hinchcliffe | Schmidt Peterson | Honda | - | 52 |
