A Formula-1 történetének egyik legfeketébb hétvégéjeként tartják számon az 1994-es San Marinó-i Nagydíjat, nem ok nélkül: Roland Ratzenberger a szombati időmérőn, Ayrton Senna pedig a másnapi, május 1-jei futamon szenvedett halálos balesetet. Ez volt az első alkalom az 1982-es Kanadai Nagydíj és Riccardo Paletti rajt utáni tragédiája óta, hogy F1-es versenyhétvégén történt halálos baleset.
Nem sok híja volt azonban, hogy már pénteken feketébe boruljon Imola. Az akkori lebonyolítási rendszer értelmében péntek délután is rendeztek már egy kvalifikációt, amelynek Rubens Barrichello úgy vágott neki, hogy az összetettben ő állt a legjobban a brazil pilóták közül, miután Senna az első két nagydíjon egyaránt nullázott a Williamsszel.
Az első időmérőn azonban a Jordan versenyzője eltalált egy rázókövet a Variante Bassa sikánnál, amely a levegőbe katapultálta Barrichello autóját nagyjából 220 km/h-s tempónál, amely a gumifal tetejére repült, majd félig fejre fordulva állapodott meg. A becsapódás ereje a beszámolók szerint 95 G volt, a brazil el is veszítette az eszméletét.
Barrichello autóját a marsallok lazán visszabillentették a kerekeire, pedig az eszméletlen pilóta élete veszélyben volt: később kiderült, hogy Sid Watkins professzor, az F1 akkori orvosa mentette meg, mivel a nyelve blokkolta a légútját.
Miután aztán visszanyerte az eszméletét a második szezonját futó brazil, magát az ijesztő balesetet könnyebb sérülésekkel – az orra tört el, az ajka pedig beszakadt – megúszta, így a nagydíjhétvége további részét már a tv-n keresztül követhette. Bár erre a későbbi események fényében aligha vágyott…
