Nagyon nagy szüksége volt az F1-nek egy ilyen szezonzáróra, ami felélesztette a reményt a minden korábbinál nagyobb Ferrari-dominancia évében, hogy a sport bizony még képes megújulásra és fordulatok szolgáltatására, és hogy a néhány komolyabb szabályváltozást hozó 2005-ös szezonban is érdemes lesz odaülni a képernyők elé.
A hétvége rögtön egy meglepő fordulattal indult, hiszen az év során végig szinte makulátlan, a győzelmet a kezéből csak négy alkalommal kiadó Michael Schumacher balesetet szenvedett a szombati szabadedzésen, alaposan megsérült autója miatt pedig motort kellett cserélni a Ferrariban, ami 10 rajthelyes büntetéssel járt. A német aztán az időmérőn sem remekelt, így összességében csak a 18. pozícióból startolhatott, távol a győzelmi reményektől. Csapattársa, Rubens Barrichello azonban megszerezte a pole-t Montoya, Raikkönen és Massa előtt.
A futam napjának délelőttjén esett az eső Interlagosban, a verseny így még nedves pályán zajlott, és három pilóta kivételével mindenki az intermediate gumikkal kezdett. A kockáztatók között volt az utolsó mclarenes versenyét emlékezetessé tenni igyekvő David Coulthard, valamint a Renault két pilótája, Fernando Alonso és Jacques Villeneuve.
Barrichello jött el legjobban a rajtnál, de a 3-as kanyart követő egyenes végén Raikkönen elment mellette és átvette a vezetést. Izgalmasan zajlottak az első körök, hiszen a pálya rohamos mértékben történő száradásával az autók közötti erőviszonyok is gyorsan változtak. A bokszkiállások a száraz pályás gumikért már a 4. körben elkezdődtek, de előtte még Barrichello visszavette az első helyet a hamarabb küszködni kezdő Raikkönentől. A brazil azonban ezt az előnyét el is veszítette, hiszen egy körrel későbbre hagyta a kiállását, s már ezzel is sokat bukott, csak a 6. helyre jött vissza.
Az utolsók között tudta le kerékcseréjét Felipe Massa, aki az első körökben is az élmezőnyben haladt, és amikor két körig vezethette a versenyt a Sauberrel hazai pályán, kicsit olyasmit élt át, mint Barrichello 1999-ben a szintén nem az esélyesek közé tartozó Stewarttal.
Mint utólag kiderült, a győzelemért zajló előzés már a 6. kör kezdetén megtörtént. Montoya és Raikkönen egyszerre érkeztek meg a bokszba, és egyszerre is próbáltak távozni onnan. A kijáratnál Raikkönené volt a jobb ív, de Montoyának sikerült úgy helyezkednie, hogy a féktávhoz nagyobb lendülettel érkezzen, és megelőzte finn riválisát, aki a következő évtől már a csapattársa lett a McLarennél.
Ekkor még Alonso vezette a versenyt, aki merész gumiválasztásával megspórolt egy kerékcserét, de a Renault tempója nem volt győzelmet érő, és a bokszkiállások következő köre során a harmadik helyre esett vissza, végül pedig még a dobogót is fel kellett adnia Barrichellóval szemben.
A már nyugodtabban lecsengő futam végén Montoya megnyerte utolsó Williamsszel teljesített versenyét, az istállónál pedig ekkor még nem is hitték, hogy 2012-ig kell majd várniuk az újabb diadalra. Raikkönen lett a második, a hazai pályán legendásan balszerencsés Barrichello pedig már annak is örülhetett, hogy tíz év után először nem esett ki Interlagosban, s egyetlen dobogós helyezését gyűjtötte be a pályáról.
És hogy hol járt eközben Michael Schumacher, a szezon meghatározó alakja? A hétszeres bajnok talán már ezen a hétvégén megkezdte a téli szünetet, hiszen a versenyen sem volt formában: az első körökben meg is pördült a vizes pályán, majd végül a 7. helyre hozta be a Ferrarit.
Mint ahogy a szezonzárókon lenni szokott, ez a verseny is többek számára a búcsú hangulatában telt. Utoljára versenyzett a Jaguar, mielőtt felvásárolta volna a Red Bull, a csapat pedig nem túl szépen, két pilótájának ütközésével távozott az F1-ből, miután Mark Webber és Christian Klien összeakadtak. Szintén utolsó F1-es versenyét teljesítette Baumgartner Zsolt, akit a 16. helyen intettek le.
