Lewis Hamilton üstökösként robbant be a királykategória mezőnyébe 2007-ben, hiszen pályafutása első versenyén rögtön a dobogóra állhatott Melbourne-ben, a következő három nagydíjon pedig egyaránt a második helyen látta meg a kockás zászlót, nem egyszer okozva fejfájást csapattársának, a McLarenhez szintén frissen érkező kétszeres világbajnoknak, Fernando Alonsónak, valamint a Ferrari párosának, Kimi Raikkönennek és Felipe Massának. Lenyűgöző teljesítményének köszönhetően a barcelonai Spanyol Nagydíjat követően az egyéni pontverseny élére állt, mindössze 22 évesen, négy hónaposan és hat naposan, amellyel a valaha volt legfiatalabb bajnoki éllovassá vált, a legendás Bruce McLaren rekordját átadva a múltnak.
A fiatal brit már az idény ötödik versenyén, Monte-Carlóban nyílt csatát folytatott Alonsóval a győzelemért, csapata azonban akkor még visszatartotta az ifjú Hamiltont, mondván, ne veszélyeztesse a csapat kettős győzelmét. A futamot követően az újonc elégedetlenkedve vette tudomásul, hogy csapata megfosztotta őt első győzelmétől, aminek köszönhetően Alonso visszavette tőle az első helyet az összetettben.
Ezen előzményeket követően érkezett meg az F1 az akkori szokásos nyári amerikai túrájának első állomására, Montrealba, a Circuit Gilles Villeneuve versenypályára, ahol az elszalasztott monacói győzelem kapcsán az ifjú brit az alábbiakat mondta a Reutersnek: „Alonso nagyon jó munkát végzett az egész versenyen, teljesen megérdemelten győzött. Az én időm is eljön majd, még csak 22 éves vagyok, szóval rengeteg lehetőségem lesz még.” A lehetőség pedig talán hamarabb is érkezett, mint gondolta volna…
A szombati időmérő edzésen a McLarenek kisajátították az első rajtsort, a pole-pozíció azonban ezúttal Hamiltoné lett, pályafutása során először. A brit meggyőző fölénnyel verte csapattársát, Alonsót, míg a második sorban a BMW-s Nick Heidfeld és Kimi Raikkönen várhatta a piros lámpák kialvását.
A McLaren ifjoncának végül sikerült bezsebelnie pályafutása első futamgyőzelmét a vasárnapi versenyen, ezzel Juan Pablo Montoya 2001-es Olasz Nagydíjon aratott győzelmét követően az első újonc lett, aki futamot tudott nyerni.
„Eddig is fantasztikusan alakult a szezon számomra a hat dobogóval, de egy ideje már készen álltam a győzelemre, csak idő kérdése volt, hogy mikor és hol fog összejönni” – nyilatkozta magabiztosan Hamilton a versenyt követő sajtótájékoztatón. „Szeretném édesapámnak ajánlani ezt a győzelmet, hiszen nélküle ez nem történhetett volna meg.”
Győzelmének köszönhetően ismét a pontverseny élére állt, és egészen a szezonzáró Brazil Nagydíjig ott is maradt, végül azonban kénytelen volt megelégedni az ezüstéremmel, miután az utolsó két versenyen több hibát is elkövetett, emiatt Kimi Raikkönen egy ponttal megelőzve őt elhódította a világbajnoki címet.
Mindezek ellenére a verseny nem elsősorban Hamilton győzelmének köszönhetően maradt emlékezetes, hanem a pályán történő kaotikus események sorozata miatt. Addig példátlan módon négyszer volt szükség a biztonsági autó szolgálataira, de láthattunk kizárásokat a bokszutcai piros lámpa figyelmen kívül hagyásáért Felipe Massa és Giancarlo Fisichella jóvoltából, mormotagázolást a Super Aguri-s Anthony Davidson szerencsétlenségére, és egy meglehetősen indiszponált Fernando Alonsót, aki tőle szokatlan módon négyszer is hibázott az 1-es kanyarban.
A legemlékezetesebb jelenetsorok azonban kétségkívül a verseny 26. körében játszódtak le, amikor Robert Kubica, a BMW lengyel pilótája egy újraindítást követően Jarno Trulli Toyotáját támadta a hajtűkanyar felé menet, a két autó azonban összeért, aminek következtében a lengyel autója a levegőbe emelkedett és frontálisan a kanyar belső részén lévő betonfalnak csapódott. Az autó súlyos sérüléseket szenvedve, egy szaltózást követően visszapattant az aszfaltra, majd a túloldalon lévő szalagkorlátnak ütközött. A sokkoló képsorok ellenére a lengyel versenyző csodával határos módon megúszta egy bokaficammal, valamint egy enyhe agyrázkódással a balesetet. A versenyt követő héten azonban kiderült, hogy sérülései miatt nem ülhet autóba a következő hétvégén Indianapolisban, ahol a BMW tesztpilótája, bizonyos Sebastian Vettel helyettesítette a lengyelt…
„A sebességet, az ütközést, valamint az események egészét tekintve ez volt pályafutásom legnagyobb balesete” – nyilatkozta 2020-ban Kubica. „Lássuk be, nagyon szerencsés voltam. Néhány másodpercre elvesztettem az eszméletemet, mert hatalmas volt a becsapódás” – mondta a lengyel, akit később sem kerültek el a nagy balesetek, hiszen 2011-ben egy raliversenyen elszenvedett bukás következtében kis híján amputálni kellett a jobb karját, ami gyakorlatilag véget vetett F1-es pályafutásának, melynek egyetlen győzelmét éppen Kanadában ünnepelhette, egy évvel hatalmas balesetét követően.
Hamilton mögött Heidfeld és a williamses Alex Wurz végzett a dobogón, utóbbi 40 kört teljesített a szuperlágy gumikon, és a 20. helyről indulva ért fel a pódiumra, amely az utolsó volt az év végén visszavonuló osztrák számára.
Karrierje addigi legjobbját ünnepelhette a Renault finn újonca, Heikki Kovalainen a negyedik hellyel, őt követte honfitársa, Raikkönen az ötödik helyen. Takuma Sato, a rövid életű Super Aguri istálló legjobb eredményét elérve a hatodik helyen látta meg a kockás zászlót, miután a verseny utolsó köreiben előbb Ralf Schumachert, majd a pocsék versenyt teljesítő Alonsót is sikerült megelőznie, a japán szurkolók legnagyobb örömére.
Hamilton a következő hétvégén Indianapolisban rögtön megszerezte második győzelmét is, amelyet azóta további 101 követett, kiegészülve hét világbajnoki címmel, aminek köszönhetően a brit versenyző a sportág történetének legeredményesebb versenyzőjévé vált.
