Vettel életének gyermekkora óta része a motorsport. Már fiatalon számos sikert ért el különböző bajnokságokban, ezért 2005-ben, a Formula-3 Euro Series-ben megérdemelten nyerte el Az év újonca címet. Formula-1-es karrierjét a BMW Sauber tesztpilótájaként kezdte 2006-ban, rá egy évre pedig leszerződött a Toro Rossóval. 2008-ban aláírt a Red Bull Racing-hez, mely lépéssel vélhetően megpecsételte sorsát. 2009-ben Mark Webber csapattársaként debütált a Red Bullal, majd a nehéz kezdés ellenére végül másodikként zárta a bajnokságot. 2010 aztán meghozta számára a várt sikert: megszerezte élete első világbajnoki címét.
A német a harmadik évét kezdte meg 2011-ben a Red Bullnál, az erős startnak köszönhetően pedig már a második verseny után magabiztosan vezette a bajnokságot; az Európai Nagydíjat követően előnye már 77 pont volt. Szingapúrban egy pont híján bebiztosította bajnoki címét, majd következett a felejthetetlen hétvége, az október 9-ei futammal.
Október 9. Japán Nagydíj – a kétszeres világbajnok
A 2011-es szezon tizenötödik futama következett, ezen kívül pedig már csupán négy volt hátra. Bár ekkorra Vettel esélyei megkérdőjelezhetetlenek voltak, riválisa, Jenson Button talán még reménykedhetett némi csodában, főként azért, mert a szabadedzések mindegyikén a német előtt végzett. Az éllovas azonban a Japán Nagydíj időmérőjén, az utolsó pillanatban, mindössze 9 ezredmásodperc előnnyel, de megszerezte a pole-pozíciót Button előtt, a másnapi rajtnál pedig meg is tudta tartani első helyét. Joggal gondolhattuk, hogy Vettel a dobogó tetején állva ünnepelheti majd a már szinte borítékolt második világbajnoki címét, a futam hátralévő részében azonban nem alakultak túl szerencsésen a dolgai. A második kiállásnál, egy rossz kivezető körnek köszönhetően Button elment mellette, a harmadiknál pedig forgalomba került, így Fernando Alonso is megelőzte.
A versenyt végül Jenson Button nyerte, így bár Vettel a harmadik helyre szorult, ez is elegendő volt a címvédéshez, hiszen előnye valójában már csak matematikailag volt megdönthető, ténylegesen aligha. A dobogó harmadik fokán állva Vettel 2011. október 9-én, mindössze 24 évesen és 98 naposan történelmet írt: minden idők legfiatalabb kétszeres világbajnoka lett.
A hátralévő négy futamból kettőt még megnyert, egyszer defektet kapott, a szezonzárón pedig úgy végzett a második helyen, hogy váltóhiba miatt – egyesek szerint inkább egy burkolt csapatutasítás hatására – elengedte Mark Webbert, így az ausztrál egy pozíciót tudott javítani a bajnokságban. Végül Vettel kétszeres világbajnokként zárhatta a szezont 392 ponttal, míg Jenson Button komoly hátrányban, pusztán 270 ponttal állhatott fel a dobogó második fokára. Harmadikként a címvédő csapattársa, Mark Webber végzett, a konstruktőri világbajnok pedig a Red Bull lett.
2012-ben és 2013-ban Vettel begyűjtött még magának két világbajnoki címet, így mire 2014-ben megérkezett hozzá Daniel Ricciardo, a német már négyszeres világbajnokként várta őt.
A Mercedes harmadik konstruktőri győzelme
A Japán Nagydíj a mostanra hosszú évek óta domináló Mercedes számára is emlékezetes marad, persze nem a 2011-es, hanem az öt évvel későbbi, 2016-os verseny. Bár eddigre már rendelkeztek két konstruktőri bajnoki címmel, a harmadik is éppoly örömteli volt számukra, noha akkor még nem tudták, hogy két pilótájuk őrült rivalizálása hová fut majd ki a szezon végére. Október 9-én azonban ez nem is számított, ugyanis mindkét versenyző a pódiumon állva tudta ünnepelni a harmadik konstruktőri bajnoki címet. Nico Rosberg a dobogó legfelső fokán, míg csapattársa, Lewis Hamilton a legalsón pezsgőzhetett, néhány pillanatra elfelejtve az egyéni pontversenyt és a világbajnoki címért folytatott csatát.
