Steward
Strommer Benjamin
Pontállások Versenynaptárak Pilóták Csapatok
2019. szeptember 15. vasárnap
Retro

Igazán ránk férne már egy izgalmas Kanadai Nagydíj

Volt idő, amikor a montreali hétvége az egyszeri F1-rajongó legédesebb csemegéjét jelentette a szezonban. Az izgalmak azonban valamilyen rejtélyes oknál fogva mostanában elkerülik a város közepén található Notre Dame-szigetet...

Alex Wurz 1998-as szaltója és az azt követő roncsderbi megvan? Hamilton első győzelme a káoszon áttörve 2007-ből? A Pirelli-érát meghatározó 2010-es gumipóker? Daniel Ricciardo tarolása 2014-ből? Szinte örökkévalóságnak tűnik, amikor a legutóbbi, igazán eseménydús Kanadai Nagydíjat rendezték. Persze joggal állíthatják a rajongók, hogy melyik verseny bővelkedik izgalmakban manapság, de Montreal igazi jolly joker volt a versenynaptárban: egy pálya, melyen akkor is aprították egymást a srácok, ha máshol finom úrvezetőkként sétakocsikáztak a szigeten – lásd 2005 vagy 2011.

Éveken keresztül úgy kezdődtek a Kanadai Nagydíj beharangozói, hogy Bajnokok Fala ide, gyors kanyarok és kemény féktávok oda, Montreal felett „van valami a levegőben”. Valami, amely tényleg szétszedi a versenystratégiákat, amely a legfókuszáltabb pilótákat is hibára kényszeríti, valami megmagyarázhatatlan, amely a semmiből fogja szaván az unalmat kiáltókat.

1990 tipikus esőkáoszt hozott, Jean Alesivel Alessandro Nannini autójának tetején, a két McLaren azonban így is kiemelkedett a mezőnyből. Az 1991-es futam Nigel Mansell utolsó körös, bődületes hibája miatt került be a történelembe, egy évvel később pedig szintén a brit bakizott, amikor Sennával harcolva kipördült. 1993 a brazil és Prost egyik utolsó csatáját hozta el, 1995 pedig Alesi legszebb óráját, miután a riválisok problémáinak közreműködésével élete első és egyetlen diadalát aratta.

1997-ben az Olivier Panis karrierjét és lábait is kettétörő baleset miatt lett emlékezetes a montreali verseny, a következő két évet pedig a pályát jobbról és balról szegélyező autóroncsok jellemezték – elég csak a Bajnokok Fala ’99-es megszületését említenünk. 2000-ben ismét esett Montreal felett, s bár a mezőnyben kemény csaták alakultak ki, a kettős Ferrari siker nem maradt el.

Egy évre rá Ralf Schumacher testvérét legyőzve szerzett győzelmet a szűk utcákon, a következő három szezonban azonban őrlángon lobogtak a montreali izgalmak. Így jött el 2005, ahol a pole-ból induló Jenson Button, majd Fernando Alonso is odacsapta, Giancarlo Fisichellát műszaki hiba hátráltatta, Juan Pablo Montoya pedig saját figyelmetlenségének lett áldozata. Egy legény maradt a gáton, Kimi Raikkönen, 2006-ban viszont már nem volt ilyen szerencsés: Alonsót senki sem tartóztathatta fel, mögöttük viszont sokan a daráló áldozatai lettek.

A 2007-es és 2008-as nagydíjakról sokan és sok mindent megénekeltek már (Hamilton-diadal egyszer, majd bukta másodjára, Kubica fent és lent, szerencsés veterán dobogósok), a két káoszfutam pedig után mindenki sajnálta, hogy a Circuit Gilles Villeneuve kimaradt a 2009-es naptárból.

2010-ben a hihetetlenül gyorsan kopó gumik, 2011-ben pedig a korábbi években egyszer sem tapasztalt felhőszakadás kavarta meg jelentősen az eseményeket. A 2012-es és 2013-as futamok visszafogottabbra sikerültek, 2014-ben azonban még dobbantott egyet a hely: a két domináns Mercedest visszafogta, Sergio Perezt és Felipe Massát egymásnak, Daniel Ricciardót pedig a dobogó tetejére lökte.

Azóta nem igazán volt kegyes a rajongókhoz a montreali pálya, hiába fokozták fel várakozásainkat a pilóták, csapatok és szakértők előzetes nyilatkozatai. Vajon 2019-ben megszakad a sorozat?

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal:
Olvastad már?