Bár Michael Schumacher már kétszeres világbajnokként érkezett a Ferrari istállóhoz 1996-ban, őt is utolérte az olasz istállónál korábban és azóta is megszokott nagy nyomás és eredménykényszer. Bár az autó már 1997-től alkalmas volt a világbajnoki győzelemre (igaz, eleinte a Williams, majd a McLaren azért valamivel erősebbnek tűnt), de zsinórban három évig mindig a szezonzárón bukott el a Scuderia (kétszer Schumacher, egyszer Irvine).
2000-ben ismét kiélezett csata zajlott Mika Hakkinen és Michael Schumacher között, amiből végül a német jött ki győztesen és ez döntő fontosságúnak bizonyult a korábbi sikerek tekintetében. A máig legeredményesebb pilóta és istállója vállát ugyanis ezután már nem nyomta az óriási súly és le sem szálltak a sikervonatról további négy évig.
Az ezredfordulón Schumacher kilenc győzelemmel szerezte meg az év végi elsőséget, ezután pedig végre felszabadultan autózhatott, a csapat pedig hasonló légkörben dolgozhatott, remek eredménnyel.
„Egyértelmű, hogy hatalmas nyomás nehezedett rájuk, akkor is éreztem, hogy ez (2000) sorsdöntő év. Nem tudom, mi történt volna, ha abban az évben sem sikerül megszerezni a világbajnoki címet. Tényleg azt éreztem, hogy nem tudom, mi történne, ha most sem hozzák össze” – idézi Sabine Kehmet a Crash.net szakoldal.
„Egészen elképesztő munkát végzett abban a szezonban, tényleg szó szerint mindent beleadott. Élénken emlékszem, amikor Michael eldöntötte a bajnokságot a suzukai győzelmével, el sem tudtam képzelni korábban olyan érzelmi robbanást az egész gárda részéről.”
„Amikor átszelte a célvonalat, a garázsban levő szakemberek könnyekben törtek ki. Azt hiszem, csak akkor értettem meg igazán, mit is jelentett számukra ez a győzelem, mert annyira régóta próbáltak már visszajutni a csúcsra. Néhány huszonöt év körüli szerelő szó szerint sírni kezdett, de próbálták titkolni ezt.”
„Engem is megérintett ez az élmény. Úgy vélem, innentől Schumacher elkezdett egy más szintet képviselni. A következő években folyamatosan még tovább fejlődött és emberként is még jobbá vált” – emlékezett vissza Sabine Kehm.
