A Honda az 1980-as évek második felében, valamint az 1990-es évek első éveiben élte legjobb korszakát a Formula-1-ben. A kifinomult japán technológia az akkori viszonyokhoz képest rendkívüli megbízhatóságot és óriási mennyiségű lóerőt biztosított először a Williamsnek, majd a McLarennek.
Voltak azonban előzmények, amit a rajongók többsége kevésbé ismer. 1986 és 1991 között gyakorlatilag verhetetlen volt a japán gyártó, ami pedig külön érdekesség, hogy ezt három, teljesen eltérő motorspecifikációval érte el. A Honda először a turbókorszak végét uralta, majd két éven át a V10-es, végül egy V12-es szívómotorral nyerte sorra a világbajnoki címeket (Nelson Piquet, Ayrton Senna, Alain Prost révén).
A ’80-as évek elején azonban ezeket az óriási sikereket elő is kellett készíteni. A Honda szeretett volna beszállni a Formula-1-be, ehhez pedig a Spirit elnevezésű gárdával beszálltak egy osztállyal lejjebb a Formula-2-be. A kis csapat gyorsan remek eredményeket ért el, három futamot megnyert, kis híján a bajnoki címet is.
Ez gyorsan meg is hozta a Honda étvágyát és 1983-ban az F2-es karosszériába helyezett 1,5 literes, V6-os turbómotorral ellátott Spirittel már a Formula-1-ben indultak. Hosszú tesztelést követően a szezon derekán szálltak be a versengésbe, a kezdet pedig kifejezetten biztató volt.
Az egyetlen versenyautót Stefan Johansson vezette és rendszeresen a középmezőnybe kvalifikálta magát. Összesen hat nagydíjon indult a formáció, legjobb eredménye a Holland Nagydíjon elért hetedik helyezés volt, megelőzte az Arrows, a Brabham és a Ligier autóit. Nem éppen rossz teljesítmény egy átalakított F2-es versenygéptől egy teljesen új motorral!
Frank Williams éppen ebben az időszakban keresett csapata számára új erőforrást, mivel az egyre régebbi konstrukciójú Cosworth DFV már nem volt elég versenyképes, a turbók lemosták a pályáról. Látva a Spirit kiváló bemutatkozását, sikerült nyélbe ütnie a Hondával egy többéves szerződést, ami utólag kiderült, nyerő húzásnak bizonyult.
Már 1983-ban láthattuk a Williams-Hondát egy verseny erejéig, de az igazi sikerek 1985-től kezdődtek, a kombináció felettébb versenyképesnek bizonyult. 1986-ban még kevéssel lemaradt a világbajnoki címről, 1987-ben viszont már nem volt kérdés, Frank Williams istállója kenterbe verte a mezőnyt.
1988-tól jött a szintén rendkívül sikeres McLaren-Honda korszak, de az már egy másik történet. Mi történt időközben az ugródeszkának szánt Spirittel? Az 1983-as részsikereket egyértelműen a Honda-erőforrás erejének köszönhették, így, amikor a következő évben már nem rendelkeztek a bivalyerős motorral, sejthető volt, hogy nem lesz hosszú életű a projekt.
1984-ben a gyenge pénzügyi lábakon álló istálló a Hart turbómotorjaival kísérletezett, de a rajtrács végére csúszott vissza. A megbízhatatlan erőforrást az év közepén Cosworth-ra cserélte, de már nem állt meg a lejtőn a csapat. 1985-ben még három versenyen részt vettek, majd örökre eltűntek a Formula-1-ből. 2019-től a Toro Rosso mellett a Red Bull-t is a Honda látja majd el motorokkal, óriási kérdés lesz, hogy a japán gyártó valóban visszatér-e a győzelem útjára, ahogy azt néhány évtizeddel ezelőtt láthattuk.
