Időutazásunk most 1992-be repít minket vissza, a szezon harmadik versenye volt akkor a Brazil Nagydíj. A Williams-Renault fölénye szinte a teljes szezonban óriási volt, itt Brazíliában is. Nigel Mansell nagyon simán nyerte az időmérő után a futamot is, a harmadik helyért viszont hatalmas harc alakult ki.
Mansell két győzelemmel kezdte a szezont, Patrese mindkétszer a második helyen végzett mögötte. Senna még a tavalyi autójával indult ezeken a versenyeken, ám a McLarennek kockáztatnia kellett és a még kiforratlan, új McLaren-Hondát szinte teljesen tesztelés nélkül küldte pályára (részben Senna kérésére), hogy közelebb kerüljenek a Williamshez.
A Williams akkor már több, mint egy éve kifejlesztette a saját félautomata sebességváltóját, így ők már túl voltak a gyerekbetegségein, a McLaren azonban itt vetette be először. A kockáztatás ezen a versenyen még nem jött be. Az időmérő edzésen kirajzolódtak az erőviszonyok, Mansell ugyanis 1,1 másodpercet vert csapattársára, Patresére, a harmadik helyezett Senna pedig már 2,2 másodpercet kapott, nem lehettek komoly illúzióik azoknak, akik izgalmas versenyt vártak.
A rajtot Patrese kapta el jobban, a kerékcseréig az élen is maradt, ott helyet cserélt egymással a két Williams, majd Mansell eltűnt a messzeségbe és már nem adta ki kezéből a győzelmet. Berger nem tudott elrajtolni a másik McLarennel, végül több, mint egy kör hátránnyal sikerült bekapcsolódnia. Nem jutott sokáig, négy megtett kör után ugyanis az elektronika felmondta a szolgálatot.
A harmadik helyet Senna tartotta magabiztosan, majd feltűnően nagy lett mögötte a sor, ugyanis kiforratlan félautomata sebességváltója időnként önálló életet élt. Alig telt még el tíz kör, amikor közel fél percre maradt már le a Williamsek mögött, Senna mögé azonban egy 10 autóból álló tömeg sorakozott fel, közte például Wendlinger gyengécske March-Ilmorja, vagy Michele Alboreto szintén nem acélos Footwork-Mugen-Hondája. Schumacher egyre türelmetlenebbül támadta Sennát, aki láthatóan feltartott mindenkit, kétszer el is ment a német, ám a célegyenes végén Ayrton mindkétszer vissza tudott előzni és kezdődött elölről a játék. Végül Senna még jobban lelassult és a 16. kör elején Schumacher után rögtön Alesi is befért elé. A brazil itt megunta a kilátástalan szélmalomharcot és egy körrel később a bokszutcában leparkolta az elromlott autót. Schumacher szóvá is tette a verseny után Senna kissé érthetetlen viselkedését, szerinte egyértelmű volt, hogy a brazil nem érhet célba váltóhibás autójával, mégis vissza-visszaelőzte őt a célegyenes végén, kihasználva a Honda motor erejét. Ezzel pedig a két Williams-Renault beláthatatlan távolságra került.
Innentől túl sok izgalom nem maradt a versenyen, Mansell győzött Patrese előtt közel fél perc előnnyel, míg a harmadik helyezett Schumacher már kört kapott. Pontot szerzett még Jean Alesi és Ivan Capelli a két Ferrarival, valamint Michele Alboreto.
Még az időmérő edzésen történt egy nagyon furcsa eset, Mansell és Senna nem értették meg egymást, Mansell kívülről előzött volna, Senna kiszorította őt és a brit összetörte autóját, amint ugyanis lecsúszott a pályáról, közel volt a betonfal. Mansell nem volt biztos benne, hogy Senna nem szándékosan csinálta a dolgot, hogy így billentse ki a magabiztosságából, de végül nem lett komolyabb ellenségeskedés az esetből.
