A 2014-es szezon egyharmadánál már sejteni lehetett: ebben az évben a Mercedes csak saját hibájából veszíthet el futamot, erőből ugyanis verhetetlenek – s miután egyetlen szezonnyitós kiesést zsinórban öt kettős győzelem követett, akár még az is elképzelhetőnek tűnt, hogy megcsinálják a tökéletes szezont, s behúzzák az összes versenyt.
A kanadai hétvége sem úgy indult, mintha bármi változás következhetne majd: miután a szabadedzéseken meggyőző tempót mutattak, a Mercedesek simán nyerték az időmérőt is, méghozzá a monacói győztes Nico Rosberggel a pole-ban, miután Hamilton mindkét gyorskörébe belebakizott.
A rajt sem a mezőny elején, sem a végén nem alakult simán: Rosberg hibájára Hamiltonnak reagálni kellett az egyes kanyarban, aminek következtében Vettel megelőzte őt, míg hátul Max Chilton ütközött össze csapattársával, Jules Bianchival – így ért méltatlan véget a brit rekordot jelentő, huszonöt versenyes célba érési sorozata, tudniillik ez volt F1-es karrierje első kiesése.
Miután Hamilton visszaelőzte Vettelt és felzárkózott Rosbergre, a két Mercedes tetemes előnyt épített ki a riválisokkal szemben, s legfeljebb az adott okot az aggodalomra, hogy a sikán levágása miatt a németet „utolsó figyelmeztetésben” részesítették. A háttérben azonban készült a dráma, mely végül a 37-38. körben következett be: a két Mercedes néhány kilométer eltéréssel, szinte egyszerre szenvedett ugyanolyan meghibásodást, ami végül a győzelmükbe került.
Az MGU-K mindkét autóban megadta magát, aminek következtében mintegy 160 lóerőt veszítettek, s egyúttal extra terhelés helyeződött a hátsó fékekre. Ezzel a problémával végül csak a 6-os számú autó tudott megbirkózni, Hamilton viszont tíz körrel később kiállt, és feladta a versenyt, mert teljesen megadták magukat a fékjei a túlmelegedés miatt.
Rosberg igyekezett óvni az autót, a riválisok viszont megérkeztek rá, élükön a Kanadában két év után ismét parádézó Sergio Perezzel, akinek karrierje során nem először és nem is utoljára úgy tűnt, hogy reális esélye lehet egy futamgyőzelemre. Rosberg azonban jól használta ki autója aerodinamikai adottságait, így a lassabb részeken mindig össze tudott szedni annyi előnyt, hogy a lóerőfölény ellenére Perez ne tudja őt megelőzni.
Végül aztán a mexikóit is fülön csípte a technika ördöge, ő is elkezdett bajlódni a fékekkel, így előbb Ricciardo, majd Vettel is megelőzte – sőt, az utolsó körben összeütközött Massával a célegyenesben, így a safety carnak ismét a pályára kellett hajtania. Ekkor már nem Rosberg állt a mezőny élén, hanem Daniel Ricciardo, aki egy körrel korábban megelőzte a németet, megszerezve karrierje első győzelmét, egyúttal a Red Bull első sikerét a turbókorszakban.
Rosberg sem lehetett teljesen elégedetlen, hiszen második helyével 22 pontra növelte előnyét a bajnoki összetettben – Hamiltonnak viszont megkezdődött nagy nyári balszerencse-sorozata. A brit győzelemtől eltekintve egészen Monzáig nem volt sima hétvégéje, így az őszt 29 egység hátrányból kezdte meg, amit aztán egy ragyogó, ötös győzelmi szériával át tudott billenteni a maga oldalára...
