DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. december 23. hétfő
Retro

Retro – A leghíresebb futamelvesztés

Szörnyű lehet úgy elveszteni egy F1-es győzelmet, mint Ricciardo 2016-ban vagy Hamilton egy évvel korábban Monacóban – de mit szóljunk ahhoz, ha valaki a nézőknek integetve dobja el a sikert két kanyarral a vége előtt?

Komoly változások előzték meg az 1991-es Kanadai Nagydíjat több fronton is: a Ferrari kirúgta Cesaro Fierio csapatvezetőt, akinek a helyét Piero Ferrari foglalta el, míg a Benettonnál John Barnard technikai igazgató helyét a jelenleg az IndyCarban szereplő Charlie Kimball apja, Gordon foglalta el. A versenyzők terén szintén volt két változás, bár az egyik csak kényszerűségből, miután Alex Caffi közúti balesetben megsérült, így a Footwork-Porsche leigazolta a veterán Stefan Johanssont – a Lotus viszont kirúgta Julian Bailey-t, s Johnny Herbertet szerződtette a helyére.

A 34 fős mezőny a futamra huszonhatra csökkent a szabályok értelmében: Chaves és Grouillard az egy szem Colonival és Fondmetallal, Larini és van de Poele pedig a két Lambóval esett ki, hozzájuk csatlakozott az időmérő után Herbert, a brabhames Blundell, valamint a két AGS-szel Tarquini és Barbazza – utóbbi csak századokkal csúszott le a futamindulásról. Az időmérőt a szabadedzésen hatalmasat bukó Patrese nyerte csapattársa, Mansell előtt, míg Senna közel fél másodperces hátránnyal zárt a harmadik helyen.

Az első körökben többen bajba kerültek, Berger és Moreno ki-, illetve Prost visszaesése után a Mansell, Patrese, Senna, Alesi, Piquet sorrend alakult ki az első öt helyen. A 25. körben aztán folytatódott a csillaghullás, Senna és Alesi követték csapattársaikat: a brazil négy zsinórban szerzett győzelem után kieséssel zárta a szezon ötödik versenyét. Ezzel az élen álló két Williams mögé Piquet és a tyrrelles Modena zárkózott fel, majd amikor Patresét műszaki gondok érték utol, a másik olasz már dobogón volt.

A Leyton House-szal versenyző Ivan Capelli és az előkvalifikációról érkező dallarás JJ Lehto is értékes pontok felé tartott, de végül az Ilmor, illetve a Judd erőforrás mindkettejüket cserbenhagyta. Őket is sokan sajnálhatták, akárcsak nehéz helyzetben lévő csapataikat, az igazi dráma azonban csak ezután következett...

Az utolsó kört Mansell, Piquet, Modena, Patrese, de Cesaris, Gachot sorrendben kezdte meg a mezőny. Az óriási előnyben lévő brit lelkesen integetett a tömegnek, azonban a hajtűkanyarban túlságosan alacsonyra esett a fordulatszám, s lefulladt az autó. A kiesés hivatalos okaként végül elektronikai hibát jelöltek meg, s további keserűséget jelenthetett a brit számára, hogy épp ősi riválisa, Nelson Piquet szerezte meg a győzelmet kiesése után...

Mansellt végül a hatodik helyen értékelték a két Jordan mögött. De Cesaris és Gachot öt pontja nagyon fontos volt a Jordan számára, hiszen az újonc csapat ennek köszönhetően a szezon második felében a kvalifikációs helyek újraosztásakor kikerült azon istállók köréből, melyek selejtezőre kényszerülnek.

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: