A 80-as évek eleji Formula-1 történetének egyik kevésbé dicső része a FISA (az FIA sportrészlege) és a FOCA (a konstruktőrök szövetsége) közti politikai háború. A hatalmi harc sajnos a sportra is rányomta bélyegét, több nagydíj is a nyomásgyakorlás eszközévé vált. A leghíresebb közülük az 1982-es San Marinó-i futam, amelyen mindössze 14 autó vett részt a FOCA csapatainak tiltakozása miatt. Az 1981-es Dél-Afrikai Nagydíjon ellenben a FISA csapatai nem jelentek meg, a verseny pedig, amely a szezonnyitó lett volna, nem számított bele a világbajnokságba. Kyalamiban azonban a résztvevők legalább tudták, nem pontokért versenyeznek – nem úgy, mint az 1980-as Spanyol Nagydíjon, amelyet utólag nyilvánítottak bajnokságon kívülivé.
A június 1-jén megrendezett nagydíj a szezon hetedik állomását jelentette a Monacói Nagydíjat követően. Nelson Piquet egy pontos előnnyel vezette a bajnoki pontversenyt Rene Arnoux és további kettővel Alan Jones előtt, Jaramában azonban már nem az jelentette a fő beszédtémát, hogy a Williams, Brabham, Renault vagy Ligier lesz ezúttal a mezőny elején – az előző versenyeket ez a négy csapat nyerte –, hanem a FISA-FOCA konfliktus egyik fejezete csúcsosodott ki.
A Bernie Ecclestone által vezetett FOCA jogászai észrevették, hogy a szabályokban valójában nem szerepel, hogy a verseny előtti eligazításon való részvétel kötelező lenne, ezért a szervezet Belgiumban és Monacóban azt javasolta a versenyzőknek, demonstrációként ne vegyenek részt a FISA hatáskörébe tartozó eseményen. A FISA bírságokat kezdett osztogatni, miután pedig a hiányzók ezeket sem fizették be, tizenöt pilóta versenyzői licenszének bevonását rendelte el a Spanyol Nagydíj edzése előtt.
Válaszul a FOCA csapatai a versenyről való visszalépéssel tiltakoztak. A nagydíj szervezője, a spanyol királyi autóklub attól félve, hogy meghiúsul a futam, felajánlotta a bírság kifizetését, de a FISA nem fogadta el. A spanyol király, János Károly közbenjárása kellett, hogy az autóklub magához vegye a teljes verseny lebonyolítását a FISA-tól – így a FISA licenszeire sem volt szükségük az indulóknak.
Most a FISA csapatai, a három autógyár, Ferrari, Renault és Alfa Romeo tagadták meg a versenyzést, nélkülük indult a pénteki tréning, melyet fél óra után megszakítottak: a csendőrség kikísérte a FISA tisztviselőit a pályáról. Egyébként a három csapat is a helyszínen maradt, bízva abban, hogy számukra pozitív fejlemény történik. Az Osella istálló a ravaszkodást választotta: Enzo Osella csapattulajdonos előbb a FISA-hoz húzott, és nem vett részt a pénteki programon, a szombati napon azonban már pályára hajtottak az autók, de hivatalosan a csapat szponzorának nevezésével. Maga Osella sem tűnt fel a bokszutcában.
A rajtrácsról a kvalifikáció két felvonásának összesített eredménye döntött. Jacques Laffite a Ligier-vel már pénteken megfutotta a legjobb kört, amely közel négy tizedmásodperccel verte a szombaton tartalékautóval javító Alan Jones-t a Williamsszel, mögöttük csapattársaik, Didier Pironi és Carlos Reutemann foglalták el a második sort a brabhames Piquet előtt. A mezőny végének ezúttal nem kellett izgulnia, a 26 rajthelyre csak 22 autó jutott, így mindenki kvalifikált.
Arnoux, a Renault pilótája, egyben a bajnokság második helyezettje már a futam előtt kijelentette: elfogadhatatlan, hogy a gyári csapatok nem versenyezhetnek, és úgy véli, a végeredmény nem számíthat bele a bajnokságba, ha csak a FOCA istállói állnak rajthoz.
A rajt ragyogó napsütésben, 38 Celsius fokban zajlott, Jones és Reutemann az indulásnál letudta Laffite-ot, az első kanyart követően pedig már a negyedik helyről startoló argentin vezetett. A következő fontos momentum az élen a 13. körben történt, mikor Jones elváltotta magát, és rögtön három pozíciót bukott. A második helyet megöröklő Laffite támadásba lendült Reutemann mögött, de nem járt sikerrel. Jan Lammers az ATS csapattal – a holland versenyző különleges rekordot tart, két egymást követő nagydíja között 1982-ben és 1992-ben 10 év telt el – igen előkelő negyedik helyen autózott, de fékhiba miatt a bokszba kellett hajtania, később elektromos probléma miatt adta fel végleg a futamot.
A verseny meghatározó pillanata a 35. körben történt, mikor a kifejezetten hazai futamán induló, régi Williamst használó Emilio de Villotát körözte le a mezőny. A spanyol úgy helyezkedett, hogy Reutemann külső íven előzhesse meg őt, Laffite azonban meglátott egy kínálkozó lehetőséget: belül elmenni de Villota mellett, hogy a trükkel átvehesse a vezetést. Helyette összeütközött a sereghajtóval, majd Reutemannt is elsodorta. Mindhárman kiestek, így Piquet, Pironi és Jones kerültek a futam élére.
Piquet hét körön át vezette a nagydíjat, mielőtt váltóhiba miatt kiesett. Pironi és Jones párosa 50 másodperc előnyben találta magát a sok kiesés miatt – összesen 16-an nem fejezték be a futamot. Pironi, aki korábban gumiválasztása miatt szenvedett, ugyanis különböző keménységű keverék került fel a két hátsó kerékre, 15 körrel a vége előtt érzett egy megbicsaklást a Ligier első kerekei felől. 50 km/h sebességre lassított, szerencséjére az abroncs csak ekkor esett le az autóról. Alan Jones-nak nem maradt ellenfele, az ausztrál 50 másodperces előnnyel győzött az arrowsos Jochen Mass és lotusos Elio de Angelis, valamint a három további célba érkező előtt. Egyedül ő fejezte be a futamot az öt bajnoki esélyes közül, így szezonja második győzelmével rögtön 6 pontos előnybe került Piquet-vel szemben.
A futami utáni napon Athénban összeült az FIA, és eldöntötték, hogy a verseny nem ér majd bajnoki pontokat. A szervezet elnöke, Paul Alfons von Metternich-Winneburg így nyilatkozott a találkozó után: „Itt volt az ideje eldönteni, ki irányítja a motorsportot. A végrehajtó bizottság úgy döntött, hogy ismét saját kezébe veszi a dolgokat. A Formula-1 nem Mr. Ecclestone-é.”
Megrótták a spanyol autóklubot is hétvégi lépéseiért. Még csaknem két hónapig elképzelhetőnek tűnt, hogy a pontokat mégiscsak megkapják a helyezettek, Frank Williams a brit sportminisztertől is közbenjárást kért. Július 31-án azonban végleg eldőlt, a Spanyol Nagydíj nem fog beleszámítani a világbajnokságba, ráadásul a résztvevőknek 3000 svájci frankos pénzbüntetést is kiszabtak.
A következő versenyre, a Francia Nagydíjra – hivatalosan ez lett az évad hetedik állomása – így ismét Piquet érkezett bajnoki éllovasként Laffite és Jones előtt. A vihar egy időre elült, az eligazítások kihagyásáért kirótt bírságokat befizették, a licenszét mindenki visszakapta. A Paul Ricardon szerzett győzelemért Jones ezúttal megtarthatta a pontokat, a kiesett spanyol elsőség ellenére pedig az ausztrál év végén világbajnokká vált.
