Nyomott hangulatban készülhetett a Formula-1 mezőnye a második Long Beach-i nagydíjra, melyet 1977. április 3-án rendeztek. A megelőző négy hétben ugyanis két versenyzőtől is végső búcsút kellett vennie a társaknak: Tom Pryce az előző, Dél-afrikai Nagydíjon vesztette életét egy fiatal sportbíróval együtt egy horrorisztikus balesetben, míg Carlos Pace március 18-án hunyt el, amikor kisrepülőgépe Sao Paulo közelében lezuhant.
Az óceánparti pályán eleinte a wolfos Jody Scheckter és a lotusos Mario Andretti tűnt a leggyorsabbnak, a rajtsorrendről döntő edzésre viszont Niki Lauda vette át a kezdeményezést, s 1:21,630-as köridejével bő kéttizedes előnnyel szerezte meg a pole-t az említettek előtt. Reutemann lett a negyedik a Ferrarival, míg őket Laffite (Ligier), Watson (Brabham) és a testvére csapatát erősítő Fittipaldi követte.
A bajnokságot vezető Scheckter álomrajtot vett a rövid története során szinte végig csaj egy autóval versenyző Wolf WR1-esével, s a futam elején úgy tűnt, hogy megismételheti a szezonnyitón elért meglepő sikerét. Az élmenők mögött egy kisebb csetepaté alakult ki, aminek következtében Reutemann és Hunt a mezőny végére esett vissza, sőt előbbi rövidesen feladni kényszerült a futamot. Az első kör végén az első kilenc helyen kilenc különböző csapat versenyzői osztoztak, nagy volt tehát a változatosság...
A pole-ból a harmadik helyre visszaszorult Lauda szerette volna minél előbb maga mögé utasítani Andrettit, s a negyedik körbe előzéssel próbálkozott, azonban elfékezte magát, kis híján beleszaladt a Lotusba, s az abroncsokban keletkezett kár súlyos vibrációkat okozott neki az egész verseny során, amelyek következtében tulajdonképpen elvesztette esélyét a győzelemre. Andretti viszont folyamatosan gyötörte Schecktert, de nem tudta őt megelőzni annak ellenére sem, hogy dél-afrikai riválisának egyik abroncsában elkezdett csökkenni a nyomás, így köridői drámaian lelassultak.
A 80 körös versenyből 76 már eltelt, amikor hetvenezer őrjöngő amerikaitól hajtva Andretti végül ismét támadásra szánta el magát, mely sikeresnek bizonyult. A hajtűkanyarban sikerült kifékeznie Schecktert, akinek abroncsa végleg megadta magát, s a következő körben Lauda is elment mellette. Az izgalmak itt még nem értek véget, hiszen az osztrák megpróbálta Andrettit is levadászni, de végül egy másodpercnél is kisebb előnnyel az amerikai nyert, aki ezzel a Lotus 78-as első, illetve saját F1-es karrierje harmadik győzelmét szerezte.
