Csak az igazságot mondjuk el azzal, ha úgy fogalmazunk, hogy az első Repülő Skót mindent vitt 1963-ban. Jim Clark azután, hogy a szezonnyitó Monacói Nagydíjon a szerény 8. helyen zárt, a következő négy versenyt megnyerte, ebből három alkalommal pole-pozícióból indulva. Nürburgringi második helye után ismét a dobogó tetejére állt Monzában, amivel három versennyel a szezonzárás előtt bajnokká avanzsált - a sportág 14 éves történetében ilyenre még nem volt példa, de volt még egy rekord, ami beállításra várt.
A második (az első, amely a bajnokságba is számított) F1-es Mexikói Nagydíj időmérőjén természetesen ismét ő hódította el az első rajtkockát, majdnem két másodperccel John Surtees előtt. Dominanciáját jól jellemzi, hogy egy pillanat erejéig sem adta ki kezéből a vezetést, események is csak mögötte zajlottak. John Surtees azért nem tudta felvenni vele a versenyt, mert első bokszkiállása után betolták a Ferrari szerelői, így kizárták a futamból. A helyét Dan Gurney vette át a második helyen (igaz, már a második körtől a friss világbajnok mögött száguldott), az ő autója viszont üzemanyag-probléma miatt dadogott - végül három körös hátrányban, a hatodik helyen zárt.
A show-t inkább Jack Brabham produkálta, aki a 10. helyről indult, de már egy kör után a hatodik, az ötödik kör végén pedig a negyedik helyen haladt! Ginther megelőzését követően a harmadik helyre ugrott fel, és amikor Surteest kizárták, a második pozícióban találta magát. De az ausztrál nem tudta felvenni a versenyt a szó szerint repülő skóttal, aki leintésig több mint másfél percet adott riválisának.
Clark összességében kilencedik, 1963-ban pedig a hatodik győzelmét szerezte, ezzel beérte Juan Manuel Fangiót az egy szezonon belüli diadalok számában, aki 1954 óta tartotta a rekordot - a skót december végén, East Londonban egyeduralkodóvá vált a listán, amelynek éléről csak Ayrton Senna tudta letaszítani 1988-ban.
Az 1963-as Mexikói Nagydíj egészen a 2014-es Ausztrál Nagydíjig egyedülálló volt a Forma-1 történetében, hiszen először indult el versenyző 13-as rajtszámmal, a helyi Moisés Solana személyében - a mexikóit 11. helyen rangsorolták motorhibája után. Igaz, Divina Galica 1976-ban szintén próbálkozott a 13-assal, de nem tudott kvalifikálni a futamra, így Pastor Maldonado vitte tovább Solana örökségét, amikor két éve a 13-ast választotta állandó rajtszámául.
