A Michael Schumacher dominanciáját hozó 2002-es szezon vége felé az FIA és Bernie Ecclestone fejükbe vették, hogy megreformálják, újra izgalmassá teszik a Formula-1-et – méghozzá egészen elképesztő javaslatokkal. Röviddel azt követően, hogy Ecclestone a súlykompenzációs rendszer bevezetéséről beszélt a sajtónak, Mosley is bedobta a saját javaslatát: az FIA akkori elnöknek terve szerint a versenyzők nem a csapatokkal kötnének szerződést, hanem közvetlenül a Formula-1-gyel, s futamról futamra más autóban ülnének.
A pilóták reakciója magáért beszélt a másnapi suzukai sajtótájékoztatón. Rubens Barrichello Panisra nézve ennyit mondott: „Nem szeretnék Olivierrel autót cserélni, ez biztos!” – mondta a brazil, míg az utolsó futamára készülő Mika Salo a büntetősúlyokkal szemben foglalt állást. Eddie Irvine szintén elfogadhatatlannak találta az ötletet: „Hogy állhatnék ott egy Jaguar-bemutatón, miközben az előző futamon Ferrarit vezettem? Vagy képzeljék csak el Michaelt, amint egy Minardit vezet a Monacói Nagydíjon...”
Az ötletek sora ezzel nem ért véget, az Autosport magazin még aznap közzétette az F1 megreformálásáról szóló terveket, melyek egy rész azóta már meg is valósult – szerencsére nem az összes... A lista a következőképp festett:
1. Versenyzőcsere: a szezon során minden pilóta megfordul minden autóban.
2. Összesített kvalifikáció: négy félórás időmérő edzés péntekenként és szombatonként.
3. Egyedi abroncsok: a gumiszállítók minden csapat számára saját abroncsokat gyárthatnak.
4. Büntetősúly: egy kilogramm pluszsúly minden megszerzett pontért.
5. Tesztkorlátozás: egy autó legfeljebb 12 napot tesztelhet egy szezonban.
6. Aerodinamikai fejlesztéskorlátozás: a szezon elején csak két szett karosszéria homologizáltatható.
7. Tartós motorok: 2003-ban egy motor egy hétvégére, 2004-ben négyre, 2005-ben nyolcra.
8. Tartós sebességváltók: a sebességváltóknak meghatározott számú versenyt ki kell bírniuk.
9. Standard alkatrészek: a csapatok egységes elektronikát, ECU-t és fékeket használnak.
