A verseny felvezetése sem volt mindennapi, hiszen Senna csapattársa, és egyben legnagyobb riválisa, Alain Prost éppen e nagydíj előtt jelentette be, hogy az év végén elhagyja a McLarent. Az ekkor a Hondával első közös fénykorát élő wokingi alakulat a silverstone-i versenyre komoly újításokkal is készült, hiszen e hétvégén vetette be először új olajrendszerét és egy forradalmi, átlós irányban elhelyezett váltóval is próbálkozott, melynek megbízhatóságáért többen előre aggódtak.
Az időmérőn még minden rendben ment a McLaren szempontjából, hiszen kibérelték maguknak a rajtrács első sorát. Senna indulhatott az élről, ám a rajt pillanatát Prost kapta el jobban, aki így az első métereken vezette a versenyt. Annyival azonban nem volt előrébb, hogy be tudjon sorolni Senna elé, így a brazil a belső íven rövidebb féktávot véve még az első kanyarban, a Copse-ban visszavette a vezetést.
Az első körökben a vezető négyes rögtön meglépett a mezőnytől, a két McLarent a két Ferrari követte szorosan, Nigel Mansellel és Gerhard Bergerrel a volánnál. A 4. körben Berger ebből a csatából kiszállt, miután egy elektronikai meghibásodás következtében a bokszba kellett hajtania. 11 kör elteltével Senna, Prost és Mansell triója még mindig szinte teljesen együtt volt, és a brit ferraris nem egy leggyorsabb körrel tüzelte a hazai publikumot.
A 12. körben aztán egy nem várt jelenetnek lehettek szemtanúi a nézők: Senna látszólag senkitől sem zavartatva, tőle teljesen szokatlan módon kipördült az élről a Beckettsbe érve. Első ránézésre egyszerű vezetői hibának tűnt az eset, ám a McLaren még a verseny ideje alatt előállt az ésszerű magyarázattal: valamiért nem vette be a 3-as sebességi fokozatot Senna váltója, és mivel egy gyors kanyar közben szűnt meg egy pillanatra a hajtás, máris megvolt a baj, és a brazilnak esélye sem volt korrigálnia.
A vezetést így Prost örökölte meg, amit ezután már ki sem engedett a kezéből. Bár Mansell sokáig szorosan ott loholt a nyomában, ám később egy jobb első defekt miatt rengeteg időt veszített. Prost egy hasonló jellegű problémát megelőzendő, a bokszba hajtott egy biztonsági kerékcserére, ám csapata sokat vacakolt az egyik kerék felhelyezésével, így a francia előnye újra 12 másodpercre csappant brit üldözőjével szemben. Mansell a hátralevő körökben azonban igazán már nem tudta megkergetni Prostot, így végül a mclarenes győzelmével zárult az 1989-es Brit Nagydíj. Prost diadalával 20 pontra növelte előnyét a vb-összetettben csapattársával, Sennával szemben.
A dobogó harmadik fokára Alessandro Nannini ért fel a Benetton-Forddal, az olasz az 56. körben taszította le egy remek előzéssel Nelson Piquet-t az utolsó pódiumos pozícióról. Az utolsó két pontszerző helyet a Minardi kettőse, Pierluigi Martini és Luis Perez-Sala csípte meg, utóbbi pilótának ez volt az első pontja az F1-ben.
