A verseny erre az évre Rouenből visszatért a hosszú egyenesekből és néhány törésből álló reimsi pályára, ami újabb szélárnyékos futam lehetőségét vetítette előre. Az időmérőt Jim Clark nyerte Graham Hill és Dan Gurney előtt, míg a negyedik a Ferrari lett John Surteesszel. Az olaszok másik pilótája, Ludovico Scarfiotti azonban nem tudott rajthoz állni, hiszen az edzésen elszenvedett balesete következtében térdsérülést szerzett.
A start előtt a francia versenybírók néhány furcsa döntést hoztak, amelyek nem feleltek meg az F1 szabályzatának, hiszen meglepő módon piros zászlóval adták meg a rajtjelet a mezőnynek, Graham Hillt pedig annak ellenére is engedték a második helyről elrajtolni, hogy a start előtt lefulladt az autója - ami eredetileg az utolsó helyre száműzte volna őt. A brit BRM-jét azonban be kellett tolniuk a szerelőknek, a külső segítség igénybevétele pedig szabálytalannak minősült, és ezzel már a franciák is tisztában voltak, így a futam során elkezdődött a tanakodás arról, hogy milyen büntetést rójanak ki a címvédőre.
A rajtnál aztán Clark megőrizte a vezetést, és dacára annak, hogy a verseny közben erős eső is elérte a pályát, zavartalan győzelmet aratott. Mögötte már nagyobb volt a tolakodás: a második körben a 12. helyről induló Richie Ginther vette át az ezüstérmes pozíciót, majd a 10. körig, az üzemanyagpumpa végzetes meghibásodásáig Surtees birtokolta azt. Leghosszabb ideig aztán Jack Brabham volt Clark fő üldözője, és úgy tűnt, az ausztrál akár harcba is szállhat a skóttal, ám egy motorprobléma őt is visszavetette.
Ezt követően Graham Hill állt a második helyre, de a kuplunggal gondja adódott a leintéshez közeledve, így a legutolsó körben Tony Maggs elkapta őt, pályafutása legjobb eredményét elérve a Cooper volánjánál. Hill harmadikként futott be, ám a versenybírók úgy döntöttek, hogy a rajt előtti betolása miatt egyperces időbüntetést rónak ki rá, és a pontjaitól is megfosztják. A brit éppen elég nagy előnnyel állt Brabham előtt ahhoz, hogy versenyidejéhez egy percet hozzáadva is egy másodperccel előtte maradjon, de négy pontját nem írták jóvá, így egyetlen örömét abban lelhette, hogy felállhatott a dobogóra Clark és Maggs mellé.