Az F1-es mezőny 1979-ben negyedik alkalommal futotta Long Beach-ben a Nyugat-Amerikai Nagydíjat, és másodszor úgy, hogy a bokszutca és a rajtrács nem ugyanabban az egyenesben helyezkedett el.
A rajtrácsot az akkor Shoreline Drive-nak nevezett hosszú padlógázos szakasz elejére festették fel, ami egy jobbos törést is tartalmazott az első féktáv előtt - ugyanazon a részen, ahol a múlt hétvégén a Formula-E versenyét futották. A bokszok viszont a pálya ellentétes oldalán, a hátsó egyenesben kaptak helyen, így a rajtprocedúrát is különleges módon kellett lebonyolítani. Az autók először a bokszok melletti egyenesben álltak fel, a csapatok itt készítették fel őket a verseny előtt, majd a felvezető kör során csak fél kört tettek meg, hogy felsorakozzanak a rajtrácsra.
A pole-ban első alkalommal állhatott Gilles Villeneuve a Ferrarival, mögé pedig a Lotusszal Carlos Reutemann, a másik Ferrarival Jody Scheckter, és a Ligiert vezető Patrick Depailler kvalifikált. Reutemann számára már az előkészületek előtt rosszra fordultak a dolgok - egy elektronikai meghibásodás miatt nem tudott elindulni a felvezető körre, így a csapat segítségének igénybevétele után a bokszból kellett elrajtolnia. Igen ám, de mivel a rajtrács a pálya másik felén helyezkedett el, ez egyúttal azt is jelentette, hogy az argentin már a rajtnál félkörös hátrányba került, hiszen egyszerre kapta meg a zöld jelzést a többiekkel.
Eközben a starthoz felsorakozni készülő mezőnyben sem ment minden rendben. Az élen álló Villeneuve ugyanis figyelmetlenül túlszaladt a rajtkockáján, így meg sem állt, és lassú tempóban folytatta tovább az útját. A mögötte haladók először nem tudták, hogy mi történik, hogy egyáltalán elrajtolt-e a verseny, de a sárga zászlók előkerülésével hamarosan világossá vált, hogy új rajtprocedúra kezdődik. Eközben Jacques Laffite Ligierje leragadt a rajtrácson, de a leállás lehetővé tette számára a tartalékautó használatát
Villeneuve visszavezette a mezőnyt a bokszokhoz, ahol a csapatok néhány percig ismét dolgozhattak az autókon. Eközben megindultak a találgatások arról, hogy milyen következményei lehetnek az elrontott rajtnak. A Wolfnál versenyző, egyik utolsó F1-es futamára készülő James Hunt szerint egyértelműen meg kellene büntetni a kanadai pilótát, hiszen meglátása szerint a vétsége egyenlő azzal, mintha kiugrott volna a rajtnál.
Végül semmilyen intézkedés nem történt az esetben, Villeneuve a második startot már nem rontotta el, sőt, megtartotta a vezetést a rajt után. Az első kanyart nem úszta meg a mezőny baleset nélkül, hiszen Patrick Tambay hátulról belerohant Jan Lammers autójába, majd a levegőbe repülve Niki Lauda Brabhamjén landolt, ezzel mindkettőjüket kiejtve a versenyből.
Villeneuve első helye egy pillanatra sem forgott veszélyben, és hamarosan jelentős előnyt épített ki a második helyért csatázó üldözőivel szemben. A dobogó másik két foka végül Scheckteré és a 10. helyről felkapaszkodó Alan Jonesé lett, miután két francia, Depailler és Jean-Pierre Jarier is csak ideiglenesen tudta megtartani a második helyet, és a futam végére visszacsúsztak az utolsó két pontszerző helyre.
A Ferrari kettős győzelmének köszönhetően négy futam után átvette a vezetést a bajnokságban, miközben az egymást követő második sikerét ünneplő Villeneuve karrierje során először ugrott az F1-es tabella élére - ám ezt az előnyét nem sokáig őrizte, és nem is tért oda vissza többé soha.
