Egy csapás alatt szertefoszlott a Forma-1-es drukkerek izgalmas véghajráról szőtt álma Suzukában, hiszen az ádáz harcot vívó Williams-tandem bajszos oldala, azaz Nigel Mansell kiesett a pikszisből pénteki balesete miatt, így Piquet számára ujjgyakorlatnak minősült harmadik, egyben utolsó vb-címének bebiztosítása. A brit oroszlán az Ausztrál Nagydíjra sem épült fel, így felizzott a forródrót Grove és a Brabham-főhadiszállás között: a vb-győztes gárda Ricardo Patresét szemelte ki helyetteseként, a miltony keynes-iek pedig Stefano Modenának adtak lehetőséget. A balszerencsés Mansellt csak egy tábla képviselte Adelaide-ben, rövid felirattal a világ tudtára adva, hogy minden rendben a hátsérüléssel küszködő versenyzővel.
Más szempontból is érdekesnek számított a harmadik Forma-1-es Ausztrál Nagydíj, hiszen a futam 1928 óta íródó történetében először fordult elő, hogy nem vesz részt hazai pilóta a küzdelmekben. Gerhard Bergert ez nem zavarta abban, hogy megszerezze a pole pozíciót, az pedig főleg nem, hogy betegen autózott egész szombaton. Suzukában szintén övé volt az első rajtkocka, amihez hozzácsapta a futamgyőzelmet és a leggyorsabb kört is, ami félelmetes magabiztosságot adott az osztrák pilótának első ferraris szezonja végére.
A magabiztosság aztán a futamon majdnem visszaütött, hiszen a frissen megkoronázott Nelson Piquet kilőtt a harmadik helyről, legyorsulta a Ferrarit és az egyes kanyarban már az élre állt. Hátrébb sem volt eseménytelen a rajt, Alessandro Nannini a kettes kanyar falának vágódott, de az olasz pilóta sértetlenül megúszta az incidenst. Piquet már épp azon gondolkozott, milyen vicces dolgot fog művelni a pódiumon, utolsó Williamses futamgyőzelmét ünnepelve (1988-ra a Lotushoz igazolt), amikor Berger a hármas kanyarban visszaelőzte, s többé vissza sem nézett.
A vörös pont egyre kisebbnek tűnt a brazil előtt, aztán teljesen el is tűnt, de illik bevallani, hogy más is közrejátszott ebben: fékhiba miatt feladta a versenyt az 58. körben, de addigra már Prost sem volt versenyben. A mclarenes Piquet bokszkiállása után a második helyre lépett előre, de nem sikerült sokáig tartania pozícióját, méghozzá a futam legszebb momentumának köszönhetően. Philippe Alliot nem talált megfelelő pontot a gyorsabbak elengedéséhez, így Berger mögött hajtó Prost-Alboreto-Senna trió összetorlódott a Larousse mögött. Az olasz ezt kihasználva az megelőzte a tehetetlen franciát, de mindkettejük meglepetésre a sárga veszedelem, azaz Senna Lotusa jobb pozíciót fogott az egyes kanyarban, és mindkettejük mellett elment!
Prost az 53. körben falnak csúszott fékhiba miatt, Senna pedig üldözni kezdte Bergert, de meg kellett, hogy elégedjen a második hellyel. Öröme azonban nem tartott túl sokáig, hiszen a versenyt követő ellenőrzésen fékbetétei nagyobbnak bizonyultak a megengedettnél, aminek „természetesen” kizárás lett az eredménye. Ennek értelmében Alboreto lépett fel a dobogó második, Boutsen pedig a harmadik fokára, ami egyben azt is jelentette, hogy a Berger-Alboreto páros a Ferrari első kettős győzelmét szerezte az 1985-ös Kanadai Nagydíj óta. A szimpatikus olasz akkor elsőként ünnepelt, és Stefan Johansson második helye tette teljessé a vörösök ünnepét
1987 nyugalmas versennyel zárult, de Berger zseniális szezonzárásán felbuzdulva úgy vélték Maranellóban, hogy új következő évtől új aranykor következik majd. Mint kiderült, tényleg aranykor következett. Csak piros-fehérben.
