Eltűntetek, mint szürke szamár a ködben a miskolci futam után. Miért?
- Az egri és a miskolci rajthoz úgy álltunk oda, hogy majd ez a szezon jól sikerül, de mégsem így történt. Egerben a motor pukkant szét, Miskolcon leszakítottam a fél hátulját a Ladának, mert elment a fék, és egy fa állított meg minket a kocsi oldalát elkapva. Ott akkor nagyon örültünk, hogy nekünk semmi bajunk nem lett, viszont a kedvem úgy elment az egésztől, azt mondtam, megy a versenyautó, ennyi volt, elég a kínszenvedésből. Lassan másfél éve nem mentünk egy igazán jót, amire azt mondhatnám, hogy se technikai, sem egyéb nyűgünk nem volt, meguntam. És már raktam is fel eladósorba a kocsit mindenestől.
De most mégis ugyanazzal az autóval mentek, mi a sztorija a nem eladásnak?
- Azt mondtam, kap 4-5 hetet, ha abba kell hagynom a versenyzést, akkor úgy lesz és elviszik a kocsit. Jöttek is az érdeklődők, de senki nem rakta az asztalra a pénzt, úgyhogy jelnek vettem, versenyezni kell akkor továbbra is. A lényeg az volt, hogy kompletten mindent el akartam adni, szervizbuszostól, alkatrészestől, trélerestől…mindent. De csak a kocsit akarták. Azt meg nem adtam külön. Úgyhogy a sztorija nagyjából ennyi, hogy most ismét indulunk az Ózd-Salgó Ralin.
Akkor újraépítettétek a miskolci fás találkozás után?
- Igen. Volt rajta mit csinálni az biztos, nagytető, jobb hátsó ajtó, jobb hátsó sárvédő, a seggét visszahúzgálni a helyére, és komplett fényezést kapott. A terv egy külföldi verseny lett volna, pár magyar helyett, a Legend, de azt idén elengedtük a történtek miatt. A következő elképzelés az volt, hogy ha Salgóra kész lesz, ott indulunk újra. Futólépésre végeztünk, talán még soha nem voltunk ennyire utolsó pillanatosak, mint most.
Minek örülnétek a hétvégi versenyen legjobban ennyi kihagyás után?
- Nagy részét ismerjük a pályáknak, mentünk már rajta. Az ózdi az fejben van, azzal nem lesz bajom, de remélem a többivel sem. Igazából annyi a célunk, hogy végig tudjunk gurulni. Nem akarom megváltani a világot. Lehet, hogy lehúzom az ablakot, és fél könyök ki… lassú haladás… úgyis rég készültek rólunk képek – viccelődik Attila. Megyünk jampizunk egyet. Ha rágörcsölünk sem lesz jobb. Megpróbáljuk élvezni, és ha a szerencse is mellénk szegődik, akkor visszajön a versenyláz.
