„Izgalmasan alakult a nap, mert reggel azt az információt kaptuk, hogy vizesek a pályák, és ennek megfelelően gumiztunk, ami így utólag hatalmas hiba volt, mivel összesen két kanyarban volt vizes az aszfalt – mondta Ranga Péter. – Végigcsúszkáltuk az első kört, és Kazár Mikiék ledolgoztak valamicskét a hátrányukból, úgyhogy rá kellett pattannom a gázra. Azután ellenfelünknek műszaki gondja támadt, attól kezdve pedig már nem siettünk annyira eszeveszettül, hiszen a bajnokságot tekintve nem volt sok értelme. A negyedik hely így is, úgy is megvolt, a harmadikra pedig csak akkor lett volna esélyünk, ha Vincze Feri hibázik. Erős, húzós tempót diktáltunk, de kockázat nélkül. Nagyon örültem, hogy így is sikerült nagyon közel autóznunk a két éllovashoz.”
Ha fizikailag nem is, mentálisan nagyon elfáradtak a verseny végére, s ez elsősorban annak volt betudható, hogy olykor 140 km/óra fölötti volt az átlagsebesség, úgyhogy rettenetesen kellett koncentrálni.
„Elégedett vagyok a versennyel, és ha őszinte akarok lenni, akkor a szezonnal is – szögezte le Ranga Péter. – Szőke Tomival hároméves projektet kezdtünk el az idén, az első a tanulóév volt számomra, hiszen én egyáltalán nem ismertem a hazai pályákat, és Tomi abszolút partner volt abban, hogy a lehető legtöbbet tanuljam, nagyon türelmes volt velem. Ami a célkitűzéseinket illeti, szerintem túlteljesítettük a tervet, hiszen tudtunk gyorsasági szakaszokat nyerni, sőt, versenyt is. Bár így utólag bevallom, nem gondoltam, hogy ennyire gyors a mezőny eleje. A környező országok legerősebb bajnoksága a magyar…”
Egyetért a fentiekkel az ifjabb Ranga László, Tóth Imre kettős is, amely a hatodik helyen ért célba Egerben, és sokkal jobb napja volt, mint szombaton, amikor jó néhány gyorsaságit teljesített úgy, hogy nem volt tökéletes a fékerő.
„Sokkal jobb napunk volt, mint szombaton, de azért most sem úsztuk meg technikai zűr nélkül: az egyik szakasz rajtjában tönkrement a gázpedál jeladója, ami bezavart a rajtelektronikának, így négy-öt másodpercet veszítettünk – mondta ifjabb Ranga László. – Az utolsó szakaszon pedig felvillant az olajnyomást jelző lámpa, így néhány kilométert etap-programban tettünk meg. Ezt leszámítva jól mentek a dolgaink, folyamatosan javultunk és közel tudtunk kerülni az élmezőnyhöz, ami optimizmusra ad okot. Jó zárása volt ez a szezonnak, de azért szeretnék még egyet csak úgy élvezetből, tét nélkül autózni, hogy még jobban összebarátkozzak a kocsival. Úgy érzem, az lendületet adna a következő szezon előtt…”
