Mikor ültetek utoljára a versenyautóban?
- Nem mostanában. Júliusban volt ugye a Veszprém Rali, ahol az előtte lévő versenyekhez hasonlóan nem jártunk szerencsével. Ezen a futamon konkrétan a harmadik motor adta meg magát. Meg is rendeltem azonnal az új motort a Mitsubishihez, de sajnos felesleges volt ez a nagy hajcihő és kapkodás, hogy ott lehessünk a következő futamon. Ezen kívül a Bózsva Rali Pikniken voltunk, ahol ki volt állítva az autó, és kocsikáztattuk az embereket. Ezek nem most voltak, és nagyon készültünk a Budapest Ralira.
Számotokra elég kalandos ez az év, nem?
- Fogalmazhatunk így is. De ha annyit mondok, hogy rólunk már olyan filmet lehetne forgatni, ahogy alakultak az idei dolgaink, hogy az leírhatatlan. Már csak egy producer kellene, és indulhatna is a forgatás. Egy héttel a Budapest Rali előtt még ide-oda utaztattam a kocsit, hogy fel legyen programozva, és oda tudjunk állni mi is a rajhoz. Mindezt azért, hogy előtte egy-két nappal kiderüljön, hogy verseny sztornó.
A véleményed valószínűleg megvan a kialakult helyzetről.
- Igen, kész kabaré, ami jelenleg a raliban zajlik. Mindenki mindenkivel harcban áll, nincs előrelépés. Évről évre egyre rosszabb a helyzet, pedig mi versenyzők tényleg azon vagyunk, hogy csinálhassuk azt, amit szeretnénk. Autóversenyezni akarunk! Lehetne itt sok mindenről beszélgetni, de míg nincs összefogás, addig egy fikarcnyit sem lesz jobb ez az egész. El kellene már végre felejteni az egymásra való ujjal mutogatást, és megmutatni, hogy lehet ezt faszán is csinálni.
Akkor a Budapest Rali helyett mentek ti is a Parasznya-Lyukóbánya versenyre?
- Igen. Mint gondolom az a sok induló, akik neveztek. Remélhetőleg ott is lesznek. Mi nem focisták vagyunk, akik busásan meg vannak fizetve, a semmiért, a csilivili kihasználatlan stadionokban, nulla teljesítménnyel a hátuk mögött. Mi autóversenyzők nemhogy fizetést nem kapunk azért, amit csinálunk, mi fizetünk azért, hogy nagy küzdelmek árán részt vehessünk raliversenyeken. Ez a különbség. Mi már annak is örülhetünk, ha egy kisebb futam összejön, és ott állhatunk a többi párossal együtt, és csinálhatjuk, amire sok-sok pénzt és időt áldozunk. Igen azért megyünk Parasznyára, hogy végre két hónap után ismét autóba ülhessünk. Vannak még szerencsére emberek, akikben nagyon hiszünk, hogy meg tudják menteni ezt a sportot nekünk. Addig pedig indulunk kisebb versenyeken, ahol tesztelhetjük a kocsit, és kicsit visszakapjuk az életünknek azt a részét is a hétköznapok mellé, ami fontos még mindig számunkra.
