Kassán szinte végig a dobogós hely környékén autóztatok, ám az utolsó szakaszra eltűntetek az eredménytábláról. Mi történt?
A dobogóra valóban odaférhettünk volna, ám sajnos a technika ismét határt szabott a lehetőségeinknek. Egy olyan alkatrész tört el a hátsó futóműben, ami talán már versenyekkel ezelőtt megsérült, és szép lassan elkezdett elfáradni. Korábban bármilyen tüzetesen is vizsgáltuk át az autót, ezt a problémát egyszer sem fedeztük fel. Mindez pedig abba került, hogy az utolsó előtti gyorsaságin elveszítettük a jobb hátsó futóművet, miután eltört a felső felfüggesztése. Egy parányi alkatrészről volt szó, ami mégis képes volt óriási galibát okozni. A gyorsaságin ugyan még leevickéltünk, ám aztán a verseny feladására kényszerültünk.
Rendkívüli módon el vagyunk keseredve, hiszen az egész évünk ilyen kaotikus, mindig valami meggátolt minket a jó szereplésben. Pedig a részeredményeink igazán jók - most borzasztó melegben lezajlott, embert- és gépet próbáló versenyen vagyunk túl, és ilyen nehéz körülmények között az utolsó szakaszon elvérezni a legrosszabb érzés. Ha az elején tönkremegy egy futam, az is bosszantó, de mégis könnyebb lenyelni, mint amikor ennyire közel a célhoz ér utol a baj, amikor az ember már szinte a zsebében érzi a kupát és a pontokat.
Idén egy jobb eredményt mindig kiesés követett. Minek tudjátok be ezt a hullámzó teljesítményt?
Még azokon a versenyeken is mindig történt velünk valami, amelyeken célba értünk. Pedig most reméltük, hogy végre vége szakadt a balszerencse-sorozatunknak, de sajnos ezúttal sem így történt. Valójában az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen nem a legjobb technikát használva is szakaszgyőzelmeket szereztünk és a legjobbakkal harcoltunk.
Egész évben küzdünk amiatt is, hogy a szezon előtt minden bajnok megkapta a prioritását, a kiemelt rajtszámot, de én valamilyen okból mégsem. Nekünk így folyamatosan hátul kell mennünk a mezőnyben, így pedig sokkal nehezebb küzdeni az élmezőnnyel: piszkosabb a pálya, nagyobb a por, könnyebben utolér a sötétedés, tehát minden ilyen apróság hátrányosan érint minket. Ha most sikerült volna az első három között végezni, a következő futamra mi is megkaptuk volna a prioritást, és ezért is bosszantó, ami történt, mert ez a folyamatos hendikep egy idő után rendkívül nyomasztó tud lenni.
Mennyire nehéz koncentráltnak maradni ezekben a nehéz időkben?
A csapat szerencsére még mindig kitart, ezek a nehézségek talán csak még jobban összekovácsolnak minket. Nemrég felépítettük a stratégiát az előttünk álló időszakra, és az már biztos, hogy az autót most teljesen ízekre szedjük, és minden porcikáját megröntgenezzük. A most tapasztalt meghibásodásra nem számíthattunk, eddig csak egy valakitől hallottuk, hogy ilyen történt volna vele, ám most már ennek ismeretében készülünk a továbbiakra. Jók a beállításaink, jól működik a csapat, jól működik az autó, ám ezek a bosszantó filléres hibák lassan felőrlik az embert. Az előttünk álló egy hónapban ezen kell túltennünk magunkat, hogy ismét győzelmi esélyekkel érkezzünk a Mecsek Ralira.
