Négy futam, négy kiemelkedő teljesítmény, nemzetközi és hazai sikerek: bombaformában tért vissza a hatalmas tavaszi baleset után Csomós Miklós, aki Bán Viktorral az oldalán két Európa-bajnoki és két magyar futamon is remekelt az elmúlt időszakban. A tempó mellett megvan a korábban hiányolt stabilitás is: de mi áll a változás és a sikerek hátterében?
„A Kanári-szigeteken történt baleset után nagyon mélyen voltunk minden szempontból. Amikor eldőlt, hogy fel tudunk belőle állni, és vissza tudunk térni a pályákra, akkor egyértelművé vált, hogy bizonyos dolgokon változtatnunk kell, leginkább az én vezetési stílusomon. Nagyon sok videót nézek a WRC és az ERC legjobb pilótáitól, és mindig azt láttam, hogy megfontoltabban vezetnek nálam, és elsősorban a féket kezelik másképp, mint én” – mondta a Formula.hu-nak Csomós Miklós.
De mi az, ami változott, mi az, amivel újabb lépést tudott tenni a jelenleg legmagasabban rangsorolt magyar raliversenyző?
„Összességében úgy tudom megfogalmazni, hogy nem gyorsabban, hanem biztonságosabban mennek az említett sztárok, és úgy lehet igazán jó eredményeket elérni. Nekünk sem a tempón kellett emelni, hanem a kockázatot kellett csökkenteni, és bár ilyen tempónál egy-egy hiba benne van a pakliban mindenkinél, de azért lehetett finomítani a stílusomon. Ez alatt elsősorban azt értem, hogy próbálok hosszabbat, illetve kisebb erővel fékezni. Ha túl hirtelen, túl nagyot fékez az ember, akkor egyrészt könnyen instabillá válik tőle az autó, másrészt nagyon könnyű aláfékezni egy kanyart. Vagyis ha mondjuk el lehet fordulni 140-nel, és nagyon hirtelen, nagyon rövidet akarok fékezni, az utolsó utáni pillanatig állni akarok a gázon, akkor a hirtelen nagy féknyomástól lehet, hogy megtorpan az autó és visszaesik a tempó mondjuk 120-ra, plusz a kockázat is nagyobb a hirtelen mozdulat miatt. Viszont ha pályaversenyzősebben közelítek, előbb nyúlok a pedálhoz, de nem fékezek olyan drasztikusat, tehát hosszabb, de enyhébb, begurítósabb a féktáv, akkor egyrészt könnyebb eltalálni az ideális tempót, másrészt kisebb a kockázat abban, hogy történik valami a kanyarbejáraton vagy féktávon, harmadrészt sokkal jobban át lehet menteni a lendületet, és a kanyart követő egyenesben is gyorsabban haladunk” – magyarázta a változtatás és a vezetési stílus lényegét Mixi.
Az elmúlt futamok pedig meg is hozták a várt eredményeket. A visszatérés után a római ERC-futamon egy defekt ellenére is hetedik hely, illetve a power stage második helye került a zsákba, egy héttel később a Veszprém Ralin is a leggyorsabb páros volt a Csomós–Bán duó, majd egy hét szünet után következett a Barum Rali, ahol Magyarország ralis történelmének egyik legkiemelkedőbb teljesítményével, több világsztárt megelőzve a második helyet szerezték meg.
Az alig négy hét leforgása alatt három különböző országban elért három remek eredmény után jött egy kisebb pihenő, majd a hétvégi Győr Rali, ahol egy híján minden gyorsaságit megnyertek, és közel egyperces előnnyel zártak a mezőny élén.
„Látjuk, tapasztaljuk, hogy így könnyebben jönnek a jó idők. Rómában még csak tanultam ezt a dolgot, az jóval kanyargósabb futam is volt, és az első napon még nem igazán éreztem rá erre. Vasárnap viszont már többet tudtam megvalósítani ebből a tervből, és jöttek is a jó eredmények, a hajrában ugye futottunk egy harmadik, majd a power stage-en egy második időt. Visszatérő versenynek szerintem ez így rendben volt a holtversenyes hatodik-hetedik hellyel egy ilyen erősségű ERC-futamon főleg úgy, hogy kaptunk egy defektet is, anélkül akár negyedikek is lehettünk volna.”
„Veszprémben két szakaszt teljesítettünk, és mindkettőt mi húztuk be viszonylag nagyobb előnnyel, ami jót tett a lelkünknek. Ott hivatalosan nem mi nyertük a versenyt, de a gyakorlatban mégis mi voltunk a leggyorsabbak.”
„A Barumon már nagyon érezhető volt, hogy a stílusváltásnak megvan az eredménye. Sokkal tisztábban, kockázatmentesen tudtunk autózni, és mégis nagyon jók voltak az idők, végig az ERC-mezőny legelejében tudtunk csatázni, pedig nem volt benne lecsúszás vagy rizikós helyzet – nyilván aki gyorsan megy, annál benne van bármi, Kopecky is kalandozott itt-ott, Cais is megingott, egyszerűen ilyen tempónál nem nagyon lehet úgy végigcsinálni egy 200 kilométeres versenyt, hogy egyáltalán semmi sem történik. Egy-két pályán belülről nagyon látványos volt, hogy változott a hozzáállásunk, szerintem most már a belső felvételeken is kezd látszani, hogy közeledünk stílus terén az ERC és a WRC2 legjobbjaihoz, vagyis hogy gyorsnak, pontosnak, kockázat- és izgalommentesnek tűnik a versenyzésünk. Néha szinte gáz és fék nélkül csak begurítom a kanyarba, majd a csúcsponttól állhatok a gázon és egy mozdulattal túl is vagyunk rajta. Ott már látszott, hogy előremutató ez az irány.”
„A hétvégi Győr Rali pedig feltette az i-re a pontot, ez volt az újabb visszaigazolás számunkra. Mindkét nap jól sikerült, de különösen a Rábaringet emelném ki, ami ugyan nem igazi ralipálya, de nehéz rajta gyorsan és pontosan menni, a gumikat menedzselni, átvinni a lendületet, kalandmentesen jó időt autózni. Nekünk sikerült, mindkétszer meglehetősen nagy különbséggel tudtunk nyerni a többiek előtt, és közben hiába volt húsz kilométer kanyar-kanyar hátán, a gumi sem fogyott el. Ezzel a stílussal ez is jobban megy: nem terheljük annyira sem a gumikat, sem a fékeket.”
„Ez a négy futam bizonyította, hogy gyorsak és stabilak is tudunk lenni, hiszen kb. egy lökhárító sem kellett az autóra, hozzá sem kellett nyúlni, a tempó viszont így is megvolt” – összegzett a pilóta.
Hogyan tovább Mixi számára?
A stílusváltás tehát meghozta az eredményt, de van-e még feljebb, mi lehet a következő lépés?
„A stabilitás a cél, nem a tempó növelése. Azt látjuk a részeredményekből, hogy a tiszta szakaszainkon a vb-sztárokkal is partiban tudunk lenni, az a kérdés, hogy mennyire tudjuk ezt kiegyensúlyozottan, kockázatmentesen hozni. Úgy érzem, hogy a változó körülmények között van még lemaradásunk, de azzal nehéz mit kezdeni: amíg az ellenfeleink hat-nyolc-tíz éve Európa- és világbajnoki futamokon edződnek, addig mi, ahogy a többi magyar pilóta is, otthon versenyeztünk egymással. Egyrészt a pályaismeretünk sem olyan, mint nekik, másrészt akkora tapasztalatot és rutint szereznek ezzel pályafeldolgozásból, az új helyzetekhez való alkalmazkodásból, amire nekünk otthon esélyünk sincs. Ez nem a magyar bajnokság erősségét vagy értékét degradálja, egyáltalán nem erről van szó, egyszerűen más jellegű tapasztalatot szerez mondjuk Llarena, Cais vagy Wagner, amikor hat évig megy az ERC-futamokon akár kisebb autóval is, folyamatosan idegen helyeken jár, új dolgokkal találkozik. Persze mi is fejlődünk azért évről évre, próbáljuk felvenni velük a kesztyűt.”
De hogyan lehet fejlődni, mit kell tenni azért, hogy valaki előrébb kerüljön és túlnője saját addigi önmagát? Nos, ha tesztelni és autóban ülni nincs lehetőség, marad a videózás…
„Futamonként mondjuk 30-50 órát töltök videóelemzéssel, nehéz pontosan megmondani, de két-három hétig napi több órában foglalkozom ezzel. Egyrészt lehet memorizálni ezek alapján a pályákat, ami a komoly szintű raliversenyzéshez ma már elengedhetetlen, csak akkor tudunk magabiztosan menni ilyen tempóval ilyen autókkal, ha ez az ismeret megvan. A külföldi sztárok is így mennek, főleg hogy ott is ismétlődnek a pályák, ismétlődnek a versenyek. Másrészt a vezetési stílusok összehasonlítását is ezek alapján végzem, egymás mellé teszem a belső felvételeket és elemzem, hogy ki mit csinál másképp, hol gyorsabb, hol tudnék még fejlődni. A Barumon például már futam közben a mérnökömmel megtaláltuk azokat a másodperceket, amiket elvesztettem mondjuk a Troják nevű szakaszon, mert látszott, hogy az első néhány kilométeren kaptam meg az összes másodpercet, utána mentünk vagy 15 kilométert egálban a szakaszgyőztessel. Amikor egy 200 kilométeres futam végén 15 másodperc a lemaradás, akkor azt csak így lehet megtalálni, így lehet fejlődni, tanulni. Én rengeteget videózok, nagyon sok pilóta belső felvételeit nézem meg nagyon sokszor egy-egy futam előtt.”
Így kell elérni azt, amire hivatott a pilóta és a csapat, de az európai megbecsültséget már mostanra is sikerült kivívni.
„A Barum egy sporttörténelmi jelentőségű siker volt, nem tudom, hogy mikor lesz hasonló, vagy hogy mi meg tudjuk-e valaha ismételni, mert tudom, hogy mennyi apróságnak kell ahhoz összeállni, és mennyi munkát kell elvégezni, hogy erre legyen esély. Viszont úgy gondolom, hogy a felvett mentalitásunkkal, a lendületautózással nagy dolgokat érhetünk el a bajnokság végeredményét tekintve is, ha sikerül megteremteni hozzá az anyagi feltételeket. Külföldön már elismernek minket, elismerően beszélt rólunk, megdicsért minket négyszemközt Kopecky vagy Paddon, jókat beszélgettünk Caisszal vagy Wagnerrel, minket is figyelnek a gumigyártók, az ERC közegében már komolyan számolnak velünk, ez látszik, érezzük. És úgy gondolom, hogy a mi egyik nagy erősségünk az, hogy aszfalton és murván is képesek vagyunk jól teljesíteni. Kevesen vannak még az ERC mezőnyében is azok, akik minden talajtípuson versenyképesek, idén is szerintem a bajnok Paddon mögött mindenkiről kijelenthető, hogy aszfaltos vagy murvás pilóta, én viszont úgy érzem, hogy mindkét esetben megálljuk a helyünket. Szeretnénk ezt egy teljes szezonon keresztül be is bizonyítani.”
2024: A riválisokhoz hasonló feltételekre van szükség
Hogy van-e még ebben a felvett vezetési stílusban, tud-e még tovább fejlődni Mixi és a csapat, az a pilóta szerint egyértelmű: igen. De ezen felül is szükség van valamire, ami nélkülözhetetlen ebben a sportban – viszont a magyar rali jelenleg kiemelkedő alakjai esetében még kérdéses.
„Nyilván nekem is tovább kell fejlődnöm, és nemcsak vezetéstechnikában vagy mentális felkészültségben, hanem például a testsúlyomban vagy az angol kommunikációban. Összességében bármilyen kicsi és baráti, családi a csapatunk, de a maga területén mindenki nagyon profi és mindenki együtt fejlődött, a szervizcsapat, a mérnököm, a csapatvezetőnk, mindkét idei navigátorom, szerintem nagyon egyben vagyunk, de a komoly nemzetközi szinthez minden apróságra szükség van. A legnagyobb hiányosság, bármennyire is csúnya kimondani, az az anyagi oldal, például a megtehető tesztkilométerek száma a riválisokhoz képest. Érdemes megnézni, hogy akikkel versenyzünk, ők milyen háttérrel érkeznek: egy gumigyártó kiemelt támogatottjai, az országuk nemzeti szövetsége teljes mellszélességgel beállt mögéjük és segíti őket a versenyzésben, vagy éppen egy importőr nyújt nekik támogatást. Ezekre nagy szükségünk lenne nekünk is, bízom benne, hogy lesz előrelépés. Én mindig negatívan látom mondjuk a jövőt, most sem tudom még, hogy mi vár ránk 2024-ben, de remélem, hogy be tudjuk váltani azt, amire érzésem szerint képesek vagyunk, és úgy tudjuk majd képviselni Magyarországot, a magyar ralisportot, ahogy szeretnénk.”
