Hideg Krisztián: Egy nagyon nehéz, hosszú és technikás versenyen vagyunk túl, amely tele volt kanyarokkal, ráadásul az időjárás is tréfálkozott velünk, hiszen hol esett, hol nem. Emiatt kisebb-nagyobb hibákat mi is vétettünk. Ilyen volt például az is, hogy folyamatosan fordítva gumiztunk az ellenfelekhez képest. Neki bejött a taktikájuk, nekünk viszont nem. Ha például leesett az eső, akkor mi biztos, hogy épp túl kemény abroncsokat tettünk fel, és ennek következményeképp saját magunkhoz képest is 24 másodpercet hagytunk bent másodjára egy gyorsban. A végén a horvát értékelés győzteseként, és az ERT 3. helyezettjeként intettek le bennünket. Igaz, utóbbiban egy kis szerencse is volt, hiszen Turk – aki végig nagyon jól és rettentő gyorsan autózott – sajnos egy sziklafalnak ütközött, s mi csak ennek „köszönhetően” fértünk fel a dobogóra.
Jó lett volna megnyerni a nemzetközi megmérettetést is, próbáltunk is menni, amennyire csak tőlünk tellett, az autó is képes lett volna rá, de a már említett hibák bezavartak. Ráadásul felesleges kockázatot sem akartunk vállalni, biztonságosan akartuk célba vinni az R5-öst. Igaz, a tervet, a célt teljesítettük, ám azért mégis maradt bennünk egy kis hiányérzet.
Az új, 2018-as fejlesztésű kocsink szuper volt, nagy élmény volt vele autózni. A csapat is megtett mindent, hogy eredményes és jó hangulatú versenyünk legyen, amit ez úton is nagyon köszönök nekik! Hatalmas részük volt abban, hogy idén ismét el tudtuk hódítani a horvát abszolút bajnoki címet!
Kerék István: Küzdelmes volt nagyon számunkra a hétvégi Nova Gorica Rallye, ami igazán furcsa szituációt szült. Habár a horvát bajnoki címhez elég lett volna egy 5. pozíció is, mi magabiztosan, 5 perccel vezettünk az értékelést. Ez ugye nem mondható igazán versenyzésnek, mert így akár én is vezethettem volna… De ha már az ember egyszer elmegy versenyezni, akkor nem csak azokkal száll szembe, akik épp a legnagyobb ellenfelei, hanem mindenkivel. Ezért szerettünk volna az ERT értékelésben is győzedelmeskedni, és ezért érezzük most egy picit azt, hogy nem teljes az örömünk. Lett volna ugyanis esélyünk a győzelemre, de végül a gumitaktika döntött.
Nincs miért szégyenkeznünk, hiszen egy 150 versenykilométeres, komplikált, bonyolult nyomvonalú versenyen kaptunk ki, 10 másodperccel lemaradva a 2. helyezettől, és 27-tel az elsőtől. A győztes cseh pároson kívül az élen autózók főleg helyiek voltak, akiknek a pályaismerete verhetetlen előnyt jelent ezen a futamon. Ámbár, ha sikerült volna rövid váltót szereznünk az R5-ösbe, akkor talán a kigyorsításoknál sem vesztettünk volna 1-1, és közelebb kerülhettünk volna a többiekhez.
De ez persze csak feltételes mód. Most már igyekszünk a jövőre koncentrálni. Mivel a bajnoki címet sikerült újra elhódítanunk, ezért a horvát bajnokságban tovább nem kell már szerepelnünk idén. Minden energiánkat, figyelmünket az ERT döntőjére fordítjuk, amit ez úttal ismét Portugáliában rendeznek meg. Nagyon dolgozunk azon, hogy mi is rajthoz tudjunk állni, hogy harcba szállhassunk a győzelemért.
