Egyikük sem ugyanazon okból volt és van jelen annak ellenére, hogy ezt egy időben tették és teszik. A kérdést fel lehetne tenni most is, de akár a ’90-es években is, amikor a rali világbajnokságon hét csapat vett részt, de az is érdekes lenne, hogy mit válaszoltak volna erre a feltevésre a ’80-as évek B csoportos szuperautóval rendelkező alakulatai.
Az 1986-os szezon rajtjánál hat csapat volt jelen a ralisport legfelsőbb szintjén, az év végéig – ami egyben a B csoportos éra befejezését is jelentette – azonban mindössze kettő tudta fenntartani a teljes programot. Ez azt sugallja, hogy a ralisportban történő részvétel a vállalat testületi vezetésétől is függ, hogy a vállalat céltudatos a tevékenységeit illetően, vagy hogy nem volt komoly a vezetőségi szándék. Abban az esztendőben két gyártó érezte úgy, hogy a rali világbajnokság az a hely, ahol jelen kell lenniük, négy viszont úgy találta, erre nem igazán van szükségük.
Lenyűgöző, hogy hat vagy hét gyártó van jelen egyszerre, de ez csak addig tart, amíg az ember rá nem jön, hogy a nagyobb számú csapat kevesebb esélyt kínál az egyes különítményeknek. Ez arra utal, hogyha a sikerre vonatkozó esély lett volna az egyetlen oka a részvételnek, a sportágban sok csapat lett volna, akik lúzerek lettek volna. Az elvárt jó publicitás az oka az autók felsorakozásának egy raliverseny rajtvonalánál? Az autósport hagyományosan nem csak kirakat a gyártók termékeinek. Az alapul szolgáló valódi faktor, hogy ki támogatja a tevékenységet. Egy marketing tevékenység ez, vagy a mérnöki fejlesztési munkából jön a támogatás? Mindkét opció lehetséges.
Annak, hogy a marketingesek jelen akartak lenni a ralisportban, két alapvető oka volt. Vagy általánosságban próbáltak sportos képet teremteni a cégről, vagy egy adott modellt szerettek volna promótálni. A Toyota nagyjából húsz évig futtatta a Celica modelljeit a ralisportban, mivel ez volt a cég sporttípusa, még ha az autó nem is tűnt mindig nyerő masinának. Ez egy tartós filozófia volt. Amikor aztán úgy döntöttek ehelyett, hogy egy adott tömeggyártású modellt promótálnak, az E110-es típusjelű Corollára esett a választás, a program azonban rövidéletűnek bizonyult az értékesítési politikában bekövetkezett változás miatt.
Ha a mérnöki fejlesztésekről van szó, a ’80-as évek a sportágban történt komoly fejlődés napjai voltak, ekkor jelent meg a turbófeltöltés és a négykerékhajtás. A sportág fontos szerepet játszott mindkét rendszer analizálásában, valamint evolúciójában, mind a sportágban történő sikeresség oldaláról, végül pedig mind a sorozatgyártású autók piacán. Amikor a B csoportos szuperautók bevetésre kerültek, széles volt a megoldások és tervezési filozófiák tárháza. Az ezt követő A csoportos korszakra a csapatok már jelentős tapasztalatokkal bírtak ezen új technikák tekintetében. Érdekes volt az Audi magyarázata a sportágba történő belépéséről. Kezdetben mindez arról szólt, hogy kihasználják a turbófeltöltésben rejlő potenciált, végül a négykerékhajtást is bevetették. Hamarosan azonban ez az egész kísérlet megadta annak az esélyét, hogy utcai használatra tervezzenek ilyen rendszereket.
Miután a globális testületi vezetés a régi vállalati kultúrából egy modernebb társasági tevékenységgé fejlődött, más okai lettek a sportban történő részvételnek. Egy magas szintű sorozatban történő részvétel rendelkezik azokkal a dolgokkal, ami vonzó egy vállalat számára, a sportrészleg pedig egy kötelék az alkalmazottak számára. Néhány cég részvétele töretlen, ami a vállalatvezetés stabilitását mutatja, az adott időszak tevékenysége tehát passzolt a mindenkori körülményekhez. Nagyon kevés olyan időszak volt a múlt században, amikor a Ford és a Skoda nem volt aktív a sportágban akár a nagyközönség előtt, akár a háttérben. Az autósport majdnem hogy mutatja a vállalatok életének teljesítményét. Ezt segíti az is, hogy a ralisport, ellentétben a pályaversenyzéssel, demonstrálja a kapcsolatot a sorozatgyártású autóval, mely termékeket a hétköznap emberei is használják, azok az emberek, akik megveszik az autókat.
A pályaversenyzésben sohasem volt a gyártói jelenlét annyira domináns faktor a Forma-1-es kis műhelyek előretörésével. A ralisportban a sorozatgyártású autós bázis azt jelenti, hogy a legfelsőbb szinten történő jelenlét kevésbé könnyű a privát csapatok számára, mint bármelyik másik autósport szakágban. A jelen kor csodái közé tartozik a ralisportban az M-Sport és a Prodrive, akik mindketten különböző üzleti tevékenységeket hoztak létre, ugyanakkor azzal mindketten tisztában vannak, hogy a ralisportban történő sikeresség az alapja annak, hogy a többi területen is sikeresek lehessenek.
Az M-Sport és a Prodrive sportsikerei részben annak is köszönhetőek, hogy ügyvezető igazgatóik, Malcolm Wilson, illetve David Richards maguk is kiemelkedő pályafutást tudhattak magukénak a ralisportban, mielőtt az üzleti életre váltottak volna. Richards világbajnoknak mondhatja magát navigátorként, Wilson pedig brit bajnok volt és a világbajnokságon is az élmezőnyben szerepelt. Az üzleti életből így mindkettejüknek jó rálátása van a sportra.
Az M-Sport jelentős, más ralis formulákba gyártott autóinak sikeressége azt sugallhatná, hogy a legmagasabb szintű győzelmek nélkül az ott szereplő csapat értéktelen. Ez azonban nem így van, hiszen a legfejlettebb technikával kapcsolatos első kézből származó tapasztalatokból a többi tevékenység is hasznot húz, és lesz annak segítségével sikeres.
Mind a pálya-, mind a raliversenyzésnek megvan a maga szükségessége, ugyanakkor meglepően párhuzamos történetet mutatnak ezek a gyártók azon szükségletére, hogy azok megmutassák szakértelmüket, hogy legyen egy sikeres termékük és hogy elkötelezettek a sikerért. Az utóbbi években a pályaversenyzésben történő részvételnek más okai voltak, mint a ralisportban történő megjelenésnek, azok egyre inkább a független kereskedelmi promóciók felé összpontosultak a televíziós lehetőségek okán. Ez az a lehetőség, amit a ralisport nem tud ilyen szintre fejleszteni, ugyanakkor a ralisport rendelkezik más dolgokkal, olyan helyekre merészkedik például, ahová a pályaversenyzés nem tud.
Az alapvető különbség a két tevékenység között, hogy az embereknek messze távol el kell menni otthonról, hogy pályaversenyzést láthassanak, míg a rali az emberekhez megy, ami egy komoly promóciós különbség. Ha a ralisportnak volt valaha is létjogosultsága, ez a különbség volt az. A ralisport mindenütt ott lehet, hogy bárki élvezze, ami egy jó ok, mindenki részese legyen.
