Az első dolog, amit megértettem, hogy nem számít, milyen keverékű vagy konstrukciójú a gumiabroncsod, annak frissen kell kikerülni a gyártóformából. A legegyszerűbb dolog, ami megmondja, hogy friss-e a gumid, megnézni a színét. Van egy sokkolóm számodra: feketének kell lennie! Ha fényes fekete a gumid, sz**. Amennyiben kezd felvenni barnás, fakult színt, sz**.
Komolyra fordítva, a gumi kevesebb, mint egy év alatt megromlik. Ha pedig kint, a napon volt tárolva, nos…
Tudok mondani egy-két dolgot a barnásan kinéző gumikról. Úgy néznek ki ezzel a színnel egy kicsit, mint a sz**, és ez az, amilyenek is. Első kézből derült ez ki számomra, legfőképpen a 2003-as aszfaltversenyeken.
A Michelin szállította a gumikat, azt gondolhatnád, hogy minden szép, nem kell aggódni semmin, ugye? Hibás. Kiderült, hogy minden versenyzőnek van egy elkülönített „csomagja” a Michelin gyárában a csapat igényének megfelelően. A versenyen azt kapod, amit kapsz.
A probléma az, hogy ugyanannak a gumitípusnak nincs egy régi vagy új megnevezése. Kaptam egy listát a verseny előtt, hogy milyen gumik vannak számomra, de nem látod őket, amíg fel nem szerelték a kerekeidre, a szervizben ülve csak azt tudod, hogy milyeid vannak.
Rájöttem, a Michelin ül a régi, fel nem használt gumikészletén, amitől meg akar szabadulni valahogyan, mivel azok túl öregek, hogy a gyári csapatoknak adják el őket. Felkínálják tehát ezeket az abroncsokat bárkinek, aki nagyon olcsón akar gumit venni. Tökéletes lehetőség egy gátlástalan csapatvezetőnek, akinek az újdonsült ügyfele túl ostoba megmondani az újról, hogy régi, igaz-e? Igaz!
Így voltam vele, a rali világbajnokság szakaszairól így öreg gumikon kaptam az első tapasztalatokat.
Kétkedsz?
Azt mondom, próbáld meg és adj Loebnek barnás kinézetű lágy keverékű slickeket, és mondd neki, hogy vágjon neki és menjen a viladraui szakaszon esőben 120 kilométer/órás átlag felett. Nézd meg, mit mond… Nem érdekes, hogy hívják, tény, hogy nem tudja felmelegíteni a gumit, nem lesz tapadás, nem lesz önbizalom, nem lesz jókedv!
Amikor megértettem, hogy milyeim voltak, orvosoltam a problémát 2004-re. Franciaországból, direkt a Michelin importőrtől kaptunk saját gumikat. Végül meglett a minőség, de a kár már megvolt. A raliban az önbizalom a kulcs. A Catalunya vagy a Deutschland bizonyos szakaszain minden önbizalmamat elvesztettem már, választhatsz, az eredmény számomra ugyanaz volt.
Gyakorlatilag két évbe került, amíg visszanyertem a bizalmat a gumijaimmal és elkezdtem őket megtanulni ismét. A 2005-ös katalán versenyre sikerült visszatérni, ahol hónapok után először tudtam meccselni a hivatalos pilótákkal néhány aszfaltos szakaszon és a kilométerenkénti egy másodpercen belülre kerülni a vezetőhöz képest, amit már nehéz elérni.
