Az újjáépített Mitsubishi Lancer Evo IX-es – igaz, a gyermekbetegség jelei mutatkoztak rajta, de – az első helyig repítette Hidegéket. Pedig az első napon még a kiállás is megfordult a pilóta fejében…
Hideg Krisztián: Meglepetés volt számunkra ez a versenyhétvége – főleg az eredmény tekintetében. Be kell vallanom, kicsit komolyabb ellenállásra számítottam a versenytársak részéről, a kiélezett csaták helyett magabiztos fölénnyel álltunk az élen. Hozzátartozik azonban az igazsághoz az, hogy a helyi bajnok, akit lehetetlen volt eddig megverni, motorproblémával küszködött, így nem tudott egy 100%-on működő géppel kiállni ellenünk.
Már az első napon 10 másodperces előnyt szereztünk – pedig mi nem szoktunk igazán jól teljesíteni a városi szakaszokon. Ráadásul nem is volt tökéletes számunkra az első kettő gyorsasági, ugyanis több problémánk is akadt – többek között fennakadt a kuplung –, és még a kiállás is megfordult a fejünkben. Az időeredményünk viszont arra ösztönzött bennünket, hogy folytassuk a küzdelmeket – és ezt utólag sem bántuk meg!
Ahogy teljesítettük a kilométereket másnap, úgy lett egyre jobb a kuplung, jobb is talán, mint új korában. A pályák azért így is próbára tettek bennünket, hiszen nagyon technikásak voltak, oda kellett figyelni rájuk. Emiatt is még nagyobb dicsőség számunkra az, hogy győzelemmel zárhattuk a 41. INA Delta Rallyet.
A következő nagyobb megmérettetés október elején vár ránk, amikor ugyancsak a horvát bajnokság egyik fordulóján, Porecben fogunk rajthoz állni. Addig is, tesztelési céllal el szeretnénk indulni a hétvégi MARB Déli régió Art-Innova sorozatának következő állomásán, ami Kisvaszarnál van. Mivel a Mitsubishi teljesen fel lett újítva, ezért volt 1-2 kisebb dolog, ami nem működött még megfelelően, gyermekbetegség jelei mutatkoztak rajta. A rallysprint viszont jó alkalom lesz arra, hogy ezeket a hibákat orvosolni tudjuk. A pályát szinte kívülről ismerem, úgyhogy most tényleg csak a kocsira kell majd koncentrálnom.
Kerék István: Nem voltunk 100%-os formában, de most ez a teljesítményünk is elég volt ahhoz, hogy győzni tudjunk Zágrábban. Örültem volna, ha kicsit többet ki tudunk hozni magunkból és a kocsiból, ugyanakkor nem bánom azt, hogy nem hajtottak minket hátulról annyira, hiszen nagyon nehéz pályák alkották a versenyt, amire maximálisan oda kellett figyelni, egy hiba az egész futamot megpecsételte volna. Arra viszont kíváncsi lettem volna, hogy Juraj Sebalj mire is képes igazán, és mi hogyan tudjuk tartani vele a lépést – ám a technikai gondok ez úttal őt üldözték, az első nap éjjelén még motort is kellett cserélni a kocsijában.
A győzelemnél is nagyobb élmény pedig az volt, amikor a dobogón állva lejátszották nekünk a Magyar Himnuszt, és több száz ember, horvát állampolgár hallgatta végig velünk, a mi tiszteletünkre. Elképesztő dolog volt, szavakkal nehéz is leírni, mit érez olyankor egy versenyző.
