Imádod a MotoGP-t, nem szeretnél lemaradni egyetlen motoros hírünkről és extra információinkról sem? Akkor csatlakozz a Formula MotoGP csoportunkhoz IDE KATTINTVA!
Január első napjaiban érkezett derült égből villámcsapásként a hír, miszerint Davide Brivio elhagyja a Suzukit: a „kékeket” tavaly MotoGP-s vb-címig vezető csapatmenedzser az idei évtől a Formula-1-ben fog dolgozni az Alpine versenyigazgatói posztján. Brivio az elmúlt két évtized egyik legsikeresebb MotoGP-s vezetője, hiszen már a Yamahánál is letette a névjegyét a Valentino Rossival szerzett vb-sikerek révén, majd 2015-ben az ő irányításával tért vissza a Suzuki a királykategóriába, ahol alig hat év alatt, szisztematikus építkezés után fel is értek a csúcsra.
Brivio most a MotoGP.com weboldalnak adott interjújában felelevenítette, hogy annak idején Shinichi Sahara, a Suzuki projektvezetője kereste meg őt a Facebookon, ám első körben csak arról érdeklődött az akkor Rossi stábjában dolgozó szakembernél, hogy esetleg a „Doktort” nem tudnák-e leigazolni magukhoz. Erre nem került sor, hiszen Rossi a Ducatitól a Yamahához tért vissza, a beszélgetés viszont Brivio kinevezéséhez vezetett:
„Sahara írt nekem Facebookon, ami furcsa volt, mert nem is használom a Facebookot. Van profilom, de nem használom. Még most sem tudom, hogyan kell! De láttam az értesítést és megnéztem az üzeneteket. Láttam Sahara nevét, arról érdeklődött, hogy mik Valentino Rossi szándékai a jövőt illetően. Azt mondta nekem, hogy a Suzuki 2014-ben szeretne visszatérni a MotoGP-be, és megkérdezte, hogy Valentino elérhető lenne-e, hogy náluk versenyezzen. Beszéltem Valentinóval, de azt mondtam, nem érdekli a Suzuki, ő a Yamahához akart visszatérni, ezért udvariasan tájékoztattam erről Saharát. Utána pedig elkezdtünk beszélgetni, és megkérdezte, hogy ha Olaszországban indítana egy csapatot, érdekelne-e. Igent mondtam, így kezdtem náluk 2013. április 1-jén.”
A Suzuki végül egy év csúszással, 2015-ben tért vissza a MotoGP-be (pontosabban a 2014-es valenciai évadzárón már jelen voltak szabadkártyásként), méghozzá Aleix Espargaróval és Maverick Vinalesszel a nyeregben. Utóbbi 2016-ban meg is szerezte a márka újkori első győzelmét, Brivio viszont elárulta, hogy akár Andrea Dovizioso is kiköthetett volna náluk:
„Azért választottuk Aleix Espargarót, mert már akkor is egy tapasztalt és gyors motoros volt, aki segíthetett a beállításokban. Ami Vinalest illeti: elmentem Katarba, és láttam az első Moto2-es futamát, ahol az utolsó 10-12 körben a leggyorsabb volt. Aztán a második versenyét megnyerte Austinban, ebből tudtuk, hogy különleges. Megpróbáltuk Doviziosót is megszerezni 2015-re, de az utolsó pillanatban úgy döntött, marad a Ducatinál.”
2017-től aztán az Andrea Iannone, Alex Rins duó szerepelt náluk, amely az első sikertelen esztendő után szintén dobogós helyezéseket hozott. Rins helyére viszont Johann Zarco is esélyes volt: „Megállapodtunk egy szerződésben Zarcóval, amikor még a Moto2-ben szerepelt. Vagyis az utolsó Moto2-es idénye során suzukis szerződése volt. Választanunk kell közte és Rins között, aki szintén rendkívüli tehetségnek tűnt. Nagyon nehéz választás volt, de végül Rins mellett döntöttünk. Ez rengeteg kritikát eredményezett, hiszen 2017-ben így Zarco a Tech3 Yamahához került, ahol roppant erősnek bizonyult: dobogókat szerzett, míg Rins peches volt a sérülései miatt és küszködött. A 2017-es eredmények csalódást okoztak, de 2018-ban már jól ment a Rins-projekt, fejlődésnek indult.”
Végezetül Brivio azt is elmagyarázta, hogyan került hozzájuk 2019-ben Joan Mir, aki tavaly világbajnok lett, s akit az ötszörös vb-első Jorge Lorenzo helyett szerződtettek le: „Felmerült, hogy Vinales és Rins után újra kipróbálunk egy fiatalt. „Elkezdtünk Joan Mirben gondolkodni, mert felkeltette a figyelmünket, amikor tíz győzelemmel megnyerte a Moto3-as világbajnokságot. Akkoriban opciónk volt Jorge Lorenzo szerződtetésére is. Végül Lorenzo és Mir között kellett választanunk. De nem is a két versenyző között kellett döntöttünk, hanem két filozófia és választott irány közül: egy veteránt választunk, mint Lorenzo vagy felépítünk egy újabb fiatalt. Minél többet megtudtunk Joanról, annál különlegesebbnek tűnt. Kedvelte a Suzukit, de a menedzsere szólt, hogy van egy kis gond, mivel opciója van a Hondánál. Ezért direktben megkérdeztem tőle, hogy érdekli-e a Suzuki a hondás dologtól függetlenül. ’Ha a Suzuki és a Honda közül kellene választanod, hova mennél?’ És azt mondta nekem, hogy a Suzukihoz, mert ez a motor passzol a stílusához. Ekkor felcsillant a szemem, és azt gondoltam, hogy ő a megfelelő ember.”
