Miközben sorra nyerte a világbajnoki címeket az utóbbi években, legtöbbször az éves bukáslistán is előkelő helyen szerepelt Marc Marquez – igaz, a legtöbbször edzéseken esett el a hondás. Tavaly aztán javított ezeken a mutatókon, de még így is viszonylag sokszor láthatjuk bukni a spanyolt, aki minderről így beszélt a DAZN-nak adott interjújában:
„Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy mennyi kockázatvállalás fizetődik ki. Kockázatvállalás nélkül nincs eredmény, márpedig ha jobban akarsz szerepelni, mint a többiek, többet is kell rizikóznod. A határok keresése a DNS-em része.”
Marquez szerint ugyan nem lehet készülni az esésekre, de az ezzel kapcsolatos rutin segíthet a sérülések elkerülésében: „A bukás sosem jó dolog, de a tapasztalat segít. Amikor elesem, megfeszítem a testem, felkészülök a bukásra, és igyekszem úgy becsúszni a sóderágyba, hogy fent vannak a lábaim. Nem lehet edzeni a bukásokra, de ha sokat esel, akkor az félig megedz.”
Persze azért Marquez sem ússza meg mindig a sérüléseket: az utóbbi két tele például egyaránt ráment egy vállműtétre. Viszont a legkomolyabb bukását nem mostanában, hanem még 2013-ban, első MotoGP-s idényében szenvedte el a nyolcszoros világbajnok, amikor a mugellói célegyenesben 300 km/h közeli tempónál esett el, kis híján a pálya melletti falat is eltalálva.
„Néhány tizedmásodpercen belül úgy döntöttem, hogy leugrom a motorról, és milyen szerencsés voltam, hogy így tettem” – emlékezett vissza a hét évvel ezelőtti incidensre a repsolos. „Az volt az egyetlen alkalom, amikor hordágyon vittek le a pályáról, és az egyetlen, amikor megijedtem. Megijedtem, mert magamnál voltam, és tudtam, hogy valami súlyos történhet velem. Az a bukás az egész hétvégén hatással volt rám, nem tudtam a maximumon menni azon a ponton, de szerencsére ezt elfelejtettem a versenyre.”