Jorge Lorenzo 2017-ben, kilencévnyi yamaházás után igazolt át a Ducatihoz, ahol azonban az első másfél idény során csupán néhány dobogós helyezésre futotta, miközben Andrea Dovizioso még Marc Marquezt is meg tudta szorongatni. A 2018-as évad derekán aztán átszakadt a gát a spanyolnál a tankkialakítás módosításának köszönhetően, ám addigra kiderült: távoznia kell az olaszoktól. A három futamot is nyerő Lorenzo így került a Repsol Hondához, ahol azonban a folyamatos sérülései és a motor nehéz vezethetősége miatt nem tudott érvényesülni, így a tavalyi szezon végén bejelentette visszavonulását.
Az ötszörös vb-győztes viszont úgy érzi, ha a Ducatinál maradhatott volna, akkor tavaly akár Marquezzel is felvehette volna a versenyt. Szerinte azonban a bolognaiak elkapkodták a döntéseket – pedig volt egy esős San Marinó-i Nagydíj 2017-ben, amikor toronymagasan vezetett a spanyol, mielőtt bukott, s ahol megfordíthatta volna a szerencséjét:
„Ismeritek a ducatis történetet: sokat fektettek belém, hiszen háromszoros MotoGP-világbajnok voltam, megértem az anyagi ráfordítást” – nyilatkozta Lorenzo a Sky Italiának. „Másfél év elteltével viszont még mindig győzelem nélkül álltunk. Ha 2017-ben Misanóban nyerek, talán másképp alakult volna a történet. Anyagi okokkal álltak elő, mert Petrucci kevesebbe került, és ráadásul olasz is volt. Kár érte, mert nem voltak türelmesek, és lehet, hogy túl korán döntöttek mindenről. Amikor megtaláltuk a módját, hogyan tudunk győzni, már túl késő volt. Pedig 2019-ben a bajnoki címért harcolhattunk volna.”
Lorenzo a visszavonulása óta visszatért a Yamaha tesztversenyzőjéhez, sőt egy szabadkártyás szereplést is bevállalt már. Bár több riválisa szerint sem akarta még szögre akasztani a bukósisakját, és csak ürügy volt a távozása ahhoz, hogy leléphessen a Hondától, a motoros továbbra is köti az ebet a karóhoz, hogy nem akar visszatérni – főleg azért, mert noha szerinte nem lenne híján az ajánlatoknak, egyelőre senki nem kereste meg:
„Jól érzem magam fizikailag, képes lennék még mindig versenyezni, de ez sokkal inkább egy mentális dolog, már egy másik fázisában járok az életemnek. Szeretném kihasználni a több szabadidőt, és munka terén is más dolgokat szeretnék csinálni. Nagyon kicsi az esély rá, hogy újra versenyezni fogok: 98 százalék, hogy nem fogok. Ráadásul még senki nem is hívott.”
