Nico Hülkenberg egészen vasárnapig tartotta a „minden idők legtöbb F1-es futama dobogó nélkül” rekordját, mely kétes értékű csúcsot a 2017-es Szingapúri Nagydíjon vette át honfitársától, Adrian Sutiltól, épp egy olyan versenyen, ahol egy ideig úgy tűnt, némi szerencsével elérhette volna a pódiumot, ám végül műszaki hiba miatt kiesett. Utólag tudjuk, a 4. hely lett volna számára aznap az elérhető maximum, ahogy az volt például karrierje talán legerősebb futamán, a 2013-as Koreai Nagydíjon is.
Volt azonban 10 olyan versenye is az előző 238 között, többségükben a 2012-es és a 2016-os szezonban, amikor reális esélye volt megcsípni az áhított top3-as helyezést, ám valamilyen körülmény – vagy épp saját hibája – megfosztotta ennek lehetőségétől.
A 2016-os szezonban elsősorban a szerencsével állt hadilábon. Bakuban a Force India a mezőny egyik leggyorsabbja volt, Hülkenberg harmadikként zárta az utolsó szabadedzést, de az időmérőn egy banális tankolási hiba miatt kiesett a Q2-ben – hogy mekkora lehetőséget bukott el ezzel, csapattársa harmadik helye mutatta meg.
Belgiumban Kevin Magnussen balesetére tökéletesen reagáltak a stratégák, s kerékcseréje után vezethette volna a futamot, ha nem lengetik be a piros zászlót. Végül „csak” negyedik lett, míg Brazíliában egy defekt miatt nem küzdhetett meg a pódiumért, amire addig esélyesnek tűnt.
A szezon legnagyobb sanszát azonban mindezeket megelőzően, Monacóban szalasztotta el, ahol a csapat Sebastian Vettel kerékcseréjére reagálva hívta bokszba az egész hétvégén pazar tempót autózó németet, aki emiatt beragadt a mezőnybe, miközben Perez kedvezőbb taktikájával a szezon során először (de nem utoljára) a pódiumra vitte a Force Indiát.
Nem ez volt az egyetlen alkalom, amikor a stratégia került a dobogós helybe: a 2012-es Belga Nagydíj emlékezetes rajtbalesete után Hülkenberg a harmadik, majd Raikkönen levadászását követően a második helyen találta magát, ám a Lotus stratégái túljártak Force Indiánál dolgozó kollégáik eszén, Vettel pedig mindkettejüket állva hagyta, így „Hulknak” be kellett érnie a negyedik hellyel.
Bő két hónappal korábban Valenciában is közel került a pódiumhoz, bár egy pillanatig sem állt ilyen pozícióban: amikor ugyanis Schumacher és Webber jóval frissebb gumijaikon az utolsóelőtti körben megelőzték őt, még úgy tűnt, hogy a harc az ötödik helyért zajlik, azonban Hamilton és Maldonado ütközése azt jelentette, hogy a hétszeres világbajnok dobogóra állhatott a leintést követően.
Szűk két évvel később csapattársával, Sergio Perezzel vívhatott meg a pályán a dobogóért – bár bahreini küzdelmüket háttérbe szorította a két Mercedes akkor még viszonylag békés házicsatája. Az emlékezetes Maldonado–Gutierrez csattanás utáni safety car-szakaszt követően Hülkenberg hosszú körökön át űzte-hajtotta a mexikóit, de végül nem őt, hanem saját magát hajszolta hibába, s csak ötödikként futott be. Ezzel el is érkeztünk a legfájdalmasabb pillanatokhoz: azokhoz a versenyekhez, ahol a 2010-es évek „majdnem-embere” saját magát ütötte el a nagy sikertől.
Így történt ez a 2017-es bakui futamon, ahol karrierje talán legkínosabb jelenetét produkálva senkitől sem zavartatva törte ki kerekét az egyik kanyar belső ívén álló falon, miközben a futam későbbi alakulását tekintve, ahol Lance Stroll egy tized híján második lett, odaérhetett volna a pódiumra.
Az pedig nem is kérdéses, hogy a 2019-es Német Nagydíjon odaért volna hibája nélkül, ez a verseny volt az utolsó nagy esélye : az esős pályán kiváló pozícióból csúszott a kavicságyba, s bukott ezzel egy potenciális harmadik (sőt, talán második) helyezést. Persze aznap ezt a hibát többek között Hamilton, Bottas és Leclerc is elkövették, de ez aligha vigasztalta Hülkenberget, ahogy hét évvel korábban az sem tette, hogy a brazil esőkáoszban sem ő volt az egyetlen, aki eldobta a vasat…
A végére hagytuk ezt az esetet, mind közül a legfájóbbat: a félig esős félig száraz 2012-es idényzárón Hülkenberg a körülményeket jól olvasva tört az élre, s kezdte leszakítani magáról az üldözőket, amikor egy némileg vitatható döntéssel beküldték a biztonsági autót.
Ezzel a verseny újra éles lett, de a német sokáig tartotta magát, ám egy pillanatra megingott, megcsúszott, így Hamilton megelőzte őt, majd amikor pár körrel később visszavette volna az első helyet, belecsúszott a McLarenbe, ezzel vetve véget a világbajnok utolsó mclarenes futamának. Ő maga pedig így packázta el első esélyét a futamgyőzelemre – akkor aligha hitte bárki, hogy az utolsó igazi sansz is ez volt rá…
A cikk eredeti változata az Autósport és Formula Magazin 2020. februári számában jelent meg.
