Imola: Az F1 „második” olaszországi otthona

Az akkoriban mintegy 50 ezer lakosú romagnai város, Imola határában először 1953-ban rendeztek motorversenyt azon az akkor még nem állandó versenypályaként szolgáló aszfaltcsíkon, melynek vonalvezetése nagyrészt megegyezik a ma Autodromo Internazionale Enzo e Dino Ferrari néven ismert pálya nyomvonalával – csak éppen a kor normáinak megfelelően sikánok nélkül, melyek közül az első, a ma már nem használt Variante Bassa 1973-ban került be a Rivazza és a Tamburello közti padlógázas szakasz megtörésére.

Bár a kezdetektől fogva rendeztek autóversenyeket is a pályán, a nemzetközi vérkeringésbe először a kétkerekűek világában került be, hiszen először 1969-ben szerepelt a gyorsasági motoros világbajnokság programjában a pálya, s különböző neveken összesen tizenkétszer látogatott el ide a MotoGP elődje.

Formula–1-es autók először 1963-ban száguldhattak végig az akkoriban Autodromo di Castellaccis névre hallgató pályán a bajnokságon kívüli, hivatalosan negyedik Imolai Nagydíjon, ahol a győzelmet a tizenhárom indulóból Jim Clark szerezte meg egy Lotusszal. A következő másfél évtizedben megfordult itt többek között az akkor még természetesen az F1-től függetlenül működő európai F2-es és F3-as sorozat, és a sportautó-világbajnokság is, a királykategória viszont legközelebb csak 1979-ben tette tiszteletét Imolában.

Abban az évben ismét bajnokságon kívüli futamot rendeztek a pályán, Enzo Ferrari tragikusan fiatalon elhunyt fiára emlékezve Dino Ferrari Nagydíj néven – ekkorra már a pálya is felvette az ő nevét. A Niki Lauda által megnyert futam megtartásának fő célja az volt, hogy előkészítsék a következő évi Olasz Nagydíjat, ugyanis a tervek szerint 1980-tól kezdve Imola és Monza rotációs rendszerben rendezték volna a világbajnoki program részét alkotó versenyt.

Végül azonban csak egyetlen alkalommal rendezték Imolában az Olasz Nagydíjat, Monza ugyanis 1981-ben állandó szereplőként tért vissza a versenynaptárba, s a mai napig az 1980-as az egyetlen szezon, amikor nem rendeztek nagydíjat a királyi parkban. Ez azonban nem jelentette Imola vesztét, sőt: 1981-től a pálya szintén állandó helyet kapott a naptárban az onnan mintegy 100 kilométerre fekvő miniállam, San Marino nagydíjaként.

Bár a pályát néhány ponton igyekeztek biztonságosabbá tenni, a Tamburello nevű gyors balkanyarban számos súlyos baleset történt az évek során. Többek között Piquet, Berger és Alboreto is súlyosabb sérülések nélkül megúszta ezeket a bukásokat, a kora újkori eredetű olasz labdajáték nevét azonban 1994. május elseje örökre befeketítette: egy nappal Roland Ratzenberger halálos balesetét követően ebben a kanyarban vesztette életét a háromszoros világbajnok Ayrton Senna.

A két haláleset mellett tucatnyi sérültet hozó fekete hétvégét követően a tragédiák helyszíne mellett is több ponton átalakult az aszfaltcsík, aminek köszönhetően egy kimondottan biztonságos helyszínné változott a San Marinó-i Nagydíjat 2006-ig megrendező pálya: az elmúlt 31 évben egyetlen haláleset sem történt Imolában.

Az imolai pálya a 2007-es versenynaptárban nem kapott helyet annak ellenére sem, hogy a tulajdonos felújításokat is kilátásba helyezett. Ezek a munkálatok ennek ellenére lezajlottak, de egészen 2011-ig kellett várni, hogy megkapják az FIA 1-es minősítését, azaz hogy ismételten alkalmasnak találják a helyszínt világbajnoki futamok megrendezésére.

Az elmúlt évtized közepén aztán Imola tulajdonosai jogi csatározásba kezdtek annak érdekében, hogy a szerintük megkérdőjelezhető módon életben tartott monzai Olasz Nagydíj átkerüljön hozzájuk. 2016 őszén erről lemondtak, 2020 elején viszont ismét felvillant annak lehetősége, hogy futamot rendezzenek az Enzo e Dino Ferrari versenypályán – bár egy nagyon szomorú okból.

A koronavírusjárvány miatt ugyanis 2020 februárjában bejelentették a Kínai Nagydíj halasztását (a teljes bajnokság elhalasztásától ekkor még egy hónapra voltunk), Imola pedig bejelentkezett tartalékhelyszínnek. Végül a nyáron elrajtoló szezon többször átalakított versenynaptárába egy különleges, három helyett két napon megtartott hétvégével Imola is bekerült, a nagydíjat a régió, Emilia-Romagna vette a nevére.

Ez ekkor még csak egyszeri eseménynek tűnt, azonban a „Covid-futamok” közül a Portugál és a Török Nagydíjhoz hasonlóan Imola is bekerült a 2021-es naptárba, 2022-ben pedig állandó, 2025-ig tartó szerződést kapott – a versenyt 2023-ban a régiót sújtó, 17 halálos áldozatot követelő áradások miatt elhalasztották.

Arra sajnos minden esély megvan, hogy Imola és a Formula–1 az idei szezon végén ismét elbúcsúznak egymástól, hiszen a tervek szerint 24 futamos jövő évi naptárból 23 verseny helyszíne már megvan, s az egyetlen fennmaradó helyre az F1 saját nagydíjával, Las Vegasszal szemben aligha az összesen 31 világbajnoki futamot rendező olasz helyszín lesz a befutó. Ki tudja, Imola talán egyszer majd ismét visszatérhet a versenynaptárba – remélhetőleg kevésbe szomorú körülmények között, mint öt évvel ezelőtt tette…

Statisztikák

Imola történetének sikerességi listáján Michael Schumacher mind a győzelmeket, mind a dobogókat illetően kiemelkedik – a német klasszis 15 versenyéből három kivételével mindet a pódiumon zárta a pályán, s közel a felét nyerte meg itteni futamainak.

A rajtelsőségek terén viszont Ayrton Senna a legsikeresebb: az Imolában szerzett pole-pozíciója hosszú időn át rekordot jelentett az egy pályán elért pole-okat illetően, e csúcsot Lewis Hamilton döntötte meg 2023-ban a Hungaroringen.

Mivel a Red Bull első nagy korszakában és a Mercedes-uralom legnagyobb részében Imola nem szerepelt a versenynaptárban, aligha meglepő, hogy az F1 három tradicionális nagycsapata a legsikeresebb az istállók közül – de érdekességként kiemelhetjük a sikerességi lista 10. helyén található Arrows csapatot is:

Kövesd az Emilia-romagnai Nagydíj hétvégéjét az első perctől az utolsóig a Formula.hu-n, ráhangolódásként pedig tekintsd meg beharangozó videónkat!