A múlt hétvége egyik komoly visszahangot kiváltó eseménye volt, hogy a Williams Alexander Albonnak adta át Logan Sargeant autóját, miután a brit-thai versenyző pénteki balesete miatt csak egyetlen működőképes karosszériájuk maradt. Természetesen az F1 történetében nem példátlan az ilyesmi, de gyakorinak sem nevezhető – utoljára 38 éve történt meg, hogy egy pilótát versenyhétvége közben kivesznek az autóból, hogy csapattársa állhasson rajthoz vele.
Az F1 hőskorában, az 1950-es években ez még teljesen mindennapos volt, sőt az F1 első éveiben a háború előtti Grand Prix-versenyzésből megörökölt szabályok arra is lehetőséget adtak, hogy a verseny közben adja át egy pilóta másnak az autóját – sőt, 1956-ban még a világbajnoki címről is egy ilyen csere döntött!
Erről a jelenségről a Formula Podcast korábbi, az F1 történetének 10 legfurcsább szabályát felidéző adásában beszélgettünk, mely itt érhető el, YouTube-verzióban pedig itt található meg.
A verseny közbeni autócsere aztán az ötvenes évek végére eltűnt, viszont a hétvége közben továbbra sem ment ritkaságszámba az ilyesmi: az 1960-as években 13 ilyen eset történt, majd az 1970-es években újabb nyolc. Ez utóbbiak közül az egyik legérdekesebb eset az 1977-es szezonnyitón történt, amikor Mario Andretti vadonatúj Lotus 78-asában felrobbant a fedélzeti tűzoltókészülék, és míg a későbbi világbajnok szerencsére megúszta az esetet, az autó súlyos károkat szenvedett.
Mivel az új autóból még csak két példány készült el, a Lotus kemény döntést hozott, és a csapattárs, Gunnar Nilsson autóját átadták Andrettinek, aki a verseny úgy tűnt, meg is hálálja a bizalmat: dobogós helyen haladt, mielőtt előbb koccant, majd a hajrában műszaki hiba miatt kiesett, de mivel csak négyen értek célba körön belül, így is két pontot szerzett.
Olyasmire is volt példa, hogy egyetlen hétvégén belül oda-vissza cseréljék a versenyzőket: az 1978-as Osztrák Nagydíj hétvégéjén a Surtees átmenetileg félreállította az előző két hétvégén egyaránt nem kvalifikáló, karrierje során összesen 25 világbajnoki futamon induló, 1979-ben brit országos F1-es bajnokságot (igen, ilyen is volt!) nyerő Rupert Keegant, s a helyére Brian Hentont ültették – hogy aztán még az időmérő előtt gyorsan vissza is tegyék Keegant. Ezek után nem csoda, hogy ezúttal sem tudott kvalifikálni…
Jean-Pierre Jarier a január végi nagydíjon viszont nemcsak hogy sikeresen kvalifikálta magát az 1978 januárjának végi Brazil Nagydíjra, de négy hellyel meg is előzte csapata, az ATS első számú versenyzőjét, Jochen Masst. El viszont már nem rajtolhatott, ugyanis Mass autóján üzemanyag-szivárgást fedeztek fel vasárnap reggel, és a német megkapta Jarier autóját.
A húzás majdnem bejött, hiszen Mass több az övénél versenyképesebb autóval is partiban volt, s az akkor még pontot nem érő 7. helyen ért célba, sőt amikor a hajrában Andretti autója elkezdte megadni magát, még a pontszerzés reménye is felvillant. Az ATS egyszer sem járt ilyen közel a ponthoz a szezonban, sőt 116 versenyhétvégéjük során ez összesen ötször jött össze nekik.
Az 1980-as években már csak két példa volt ilyen cserékre: az 1984-es Francia Nagydíjon a 14. helyre kvalifikáló Francois Hesnault-t léptette vissza a Ligier hazai versenyéről, miután Andrea de Cesaris pénteki idejét törölték – ugyanis üres volt a tűzoltókészüléke –, a szombati esős időmérőn pedig nem tudott érdemi kört futni. Így aztán a 26 autós rajtrácsról 27. helyezettként lemaradó olasz megkapta Hesnault autóját, de csak 10. lett – később Guy Ligier elismerte, hogy ennyi erővel Hesnault is versenyezhetett volna.
Sargeant előtt Derek Warwick volt az utolsó versenyző, akit ilyen áldozathozatalra kényszerített a csapata az 1986-os Osztrák Nagydíjon. A szezonhajrához közeledve az év elején sztárpilótáját, Elio de Angelist elveszítő Brabham mindössze két bajnoki ponttal állt, de abban bíztak, hogy a nagysebességű Österreichring kedvezhet autójuknak, illetve a roppant erős BMW-motornak.
Csakhogy igazi vesszőfutásnak bizonyult a hétvége, előbb Riccardo Patrese autója gyulladt ki, és vált használhatatlanná, majd Warwick bukott hatalmasat defekt miatt, így a tartalék alkatrészek is elfogytak. Az időmérőn a szezon addigi legjobbját futotta az istálló egy 4. és egy 10. hellyel, ám a verseny előtt váltóhibára bukkantak Patrese autóján, a csapatfőnök, Bernie Ecclestone pedig úgy döntött, hogy átadja az egyetlen épen maradt BT55-öst az olasznak.
Warwick nem sokat veszített ezzel: a BMW-erőforrás már a második körben megadta magát, így a Brabham elszalasztotta legjobb esélyét az újabb pontszerzésre – nem is sikerült nekik többször a szezonban.
Bár rajthoz állásról nem beszélhettünk az esetükben – sőt legtöbbször időmérős szereplésről sem –, mindenképp meg kell említenünk az F1 történetének talán legrosszabb csapatát, az Andrea Moda istállót. A barcelonai hétvége előkvalifikációján történt az eset, azon a külön pénteki délelőtti edzésen, melynek tétje az időmérős szereplés volt a csapatok számára.
Az első számú versenyző, a Benettontól az előző évben Michael Schumacher által „kitúrt” Moreno autója a kivezető körben megadta magát, a később a Stigként ismertté vált, a csapat által csak kényszerből versenyeztetett McCarthyé pedig, melyet egyébként előző éjszaka raktak össze a szerelői, a bokszutcát is alig hagyta el, tizennyolc méterre a kijárattól állt meg.
A csapat egy kiskaput kihasználva Morenót ültette be McCarthy sebtében megjavított autójába, hogy aztán a brazil tíz másodperccel maradjon el a második leggyengébb időt elérő újonctól, egy bizonyos Damon Hilltől.