A cikk az Autósport és Formula Magazin legutóbbi lapszámában jelent meg. Hasonló tartalmakért keresd magazinunkat az újságárusoknál, a Formula Webshopban, vagy elolvashatod online is!
Mészáros Sándor véleménycikke:
Sovány vigasz, de régi igazság, hogy a dominancia korszakokon átívelő jelenség az F1-ben, és tetszik vagy sem, időről időre előfordul, hogy valaki messze a riválisok fölé nő. Így volt 1952-ben, amikor Alberto Ascari tarolt, 1992-ben, amikor Nigel Mansellt nem lehetett utolérni vagy épp 2002-ben, amikor Michael Schumacher fullasztotta totális unalomba az idényt. Az ilyen szezonok általában zúgolódást váltanak ki, az idő azonban megszépíti a dolgokat. Ha felidézzük 2002-t, ma már csillogó szemmel emlékezünk egy korszakos fenomén ténykedésének abszolút csúcsára, s nem kesergünk azon, hogy kéthetente vasárnaponként a többség bosszúsan állt fel a tévé elől az újabb Schumi-siker kapcsán.
Sok-sok év múlva így nosztalgiázunk majd Max Verstappen 2023-as szezonjáról is. A holland már korábban is bizonyította, hogy a korszakos fenoménok közé tartozik, ebben az idényben viszont sikerült a legmagasabb polcra helyeznie magát. A 19 futamgyőzelmet, az 1003 élen töltött kört mindenki látta, a megannyi megdöntött, átírt csúcsról mindenki értesült, azonban a leginkább meggyőző tényezőt csak a színfalak mögött lehetett igazán megfigyelni. Azt, hogy a 26 éves pilóta olyan természetességgel, mindenféle erőlködés nélkül csinálta végig a borzalmasan hosszú idényt, mint korábban soha senki más. Egyszer sem hibázott és tiszteletet érdemlő lelkesedéssel, aprólékossággal dolgozott.
Amikor a katari sprinten bebiztosította a harmadik vb-címét, az autóból kikászálódva nem féktelen ünneplésbe kezdett, nyoma sem volt mámornak, inkább részletekbe menően elemezni kezdte, hogyan zajlott a kergetőzés a sprintet nyerő Oscar Piastrival. Jár a piros pont a világbajnoknak azért is, hogy bár hihetetlenül zsúfolt volt a menetrendje, soha, sehol nem sajnálta az idejét a rajongóira sem. Ugyan bírálói előszeretettel hánytorgatják fel, hogy nem volt nehéz dolga, hiszen a legjobb autóban ült, de épp a csapattárs Checo Perez példája szemlélteti, hogy nem elég a jó autó, mert ahhoz alkalmazkodni kell, hogy rendszeresen ki tudja hozni belőle a legtöbbet.
Verstappen tündöklése mellett üdítő színfolt volt Fernando Alonso is, aki a mezőny veteránjaként szárnyalt alkalomadtán olyan magasságokban, amelyre az ígéretes felkészülési időszak ellenére is kevesen számítottak. A látottak alapján nem ördögtől való azt gondolni, hogy a jövőre már 43 esztendős korelnök arra alkalmas technikával bírná a gyűrődést egy egész idényen át, s nem feltétlenül csak a hőn áhított 33. futamgyőzelmét tudná megszerezni.
Mindennel lehet vádolni a Ferrari „csikópárosát” is, csak azzal nem, hogy nem akarták a sikert, és nem dolgoztak érte körömszakadtáig. Megtették, ami tőlük telt, de senki nem volt annyira mániákus, mint Lewis Hamilton.
A Mercedes klasszisával másodszor történt meg, hogy győzelem nélküli idényt zárt, de az elvégzett munka fényében többre predesztinálták. Már 2022-ben arról szóltak a pletykák, hogy mivel nem megy neki, biztosan szögre akasztja a bukósisakját és távozik a Bahamákra koktélt kortyolgatni – ehhez képest itt van, szerződést hosszabbított és úgy harcol a nyolcadikért, ahogyan azt kevesen gondolták volna. Igazi megszállottként: az év első futamán megkapott gyomrost követően átszervezte saját stábját és átvariáltatta a saját hétvégi menetrendjét is, hogy minél több időt tudjon a mérnökökkel tölteni. Az időt nem spórolta el, a helyszíneken járva-kelve számtalanszor láttuk a saját szemünkkel, hogy a versenyzők közül utolsóként távozott a paddockból.
Az idén látottak alapján azt is gondolhatjuk, hogy a 2026-os szabályváltozásig senki nem rúghat labdába Verstappen és a Red Bull mellett, de bízhat-e valamiben Alonso, Leclerc, Sainz, Hamilton és a többiek? A McLaren idei szezonja lehet a reménysugár: Lando Norris és Oscar Piastri alatt szó szerint katasztrofálisan muzsikált az MCL60 a bahreini nyitányon és az idény első néhány futamán, ám egy jól eltalált évközi fejlesztési csomaggal a mezőny végéről az élbolyba ugrottak, néha pedig úgy tűnt, hogy saját erőből elcsíphetik az uralkodó erőt.
Nehéz elképzelni, hogy a Red Bull nem tud megtartani egy jókora adagot az idei előnyéből, de azt sem zárhatjuk ki, hogy az üldözők közül valaki betalál. Az esély adott, hiszen többen is mélyre nyúlnak: a Mercedes és a Ferrari is azt ígéri, hogy vadonatúj, az eddiginél sokkal életképesebb koncepcióval vág neki 2024-nek. Most ugyan nem lesz érdemi regulaváltozás, de érdemes felidézni azt is, hogy 2020 végén hasonló volt a helyzet. Hamilton a futamok 65 százalékát nyerte a COVID-korszak első idényében, az volt a Mercedes-éra legdominánsabb éve, de 2021-ben mégis kimozdította őket a Red Bull a komfortzónából.
Ha a Red Bull uralma nem is ér véget jövőre, abban azért talán még reménykedhetünk, hogy a következő évad az ideinél izgalmasabb lesz!
***************
Mészáros Sándor a Formula.hu és az Autósport és Formula Magazin utazó F1-es tudósítója, Magyarország egyetlen állandó FIA-akkreditációval dolgozó újságírója, aki hosszú évek óta jár-kel, dolgozik a Formula–1-es paddockban. 2023-ban tizenöt nagydíjon képviselte szerkesztőségünket a világ különböző pontjain, és több exkluzív sztorit szállított weboldalunkra, amelyekről a Formula Podcastben és a YouTube-csatornánkon található helyszíni videós bejelentkezéseiben, PitwallPlusz című rovatunkban is beszámolt.
