A hétvégi Rally Hungary a magyar és az Európa-bajnoki raliszezont is lezárta – sajnos a mi szempontunkból egy kellemetlen csattanóval. Íme 2023 utolsó hazai versenyének főbb sarokpontjai.
Álomból rémálom – Csomós Mixi elúszott győzelme
Már a Barum Rali óta folyamatosan épült a várakozás azzal kapcsolatban, hogy Csomós Miklós és Bán Viktor hozhat-e abszolút futamgyőzelmet az ERC mezőnyében a Rally Hungaryn – az általános vélekedés az volt, hogy igen, sőt ez fokozatosan inkább elvárássá, „kötelezővé” változott át.
Egészen vasárnap délután nagyjából 13 óráig úgy tűnt, hogy ez az álom valósággá válhat. Mixiék egy lépéssel a teljes ERC-mezőny felett autóztak, hat gyorsaságit nyertek, már szombat dél körül szűk 15 másodperccel vezették a versenyt, estig 22,6 másodpercre nőtt a különbség, és vasárnap is ők kezdtek a legjobban.
Olyan szinten uralta és dominálta a versenyt a páros, ahogy azt egy ERC-mezőny kiemelt sztárja szokta a hazai futamán: Jan Kopecky, Andrea Crugnola, Martins Sesks, Oliver Solberg – sorolhatnánk a neveket, hogy idén kik tették meg ugyanezt a saját versenyükön. Mixi és Viktor ugyanezt a szintet hozta, ugyanúgy lelépte a teljes mezőnyt hazai pályán.
Aztán előbb jött egy hiba és a defekt Mádon, de így is megmaradt a fórból 15 másodperc. Majd következett a baj a fónyi pálya első igazi kanyarjában. A belső felvételen jól látszik, hogy 110 km/h körüli tempóval úszik el a Skoda hátulja a felhordáson, a pilóta ott már tehetetlen. Balszerencse, hogy pont ott áll egy barátságtalan fa, az viszont óriási szerencse, hogy ha már ott áll, nem csinál nagyobb bajt. A karosszéria cserés, a versenyzők sértetlenek. Ennek így kell lennie.
Az álomból viszont egyetlen másodperc alatt rémálom lett. Az ünnepelt hősökből pedig átmenetileg „bukott” hősök.
Mixi nem szorul rá arra, hogy bárki is a védelmébe vegye, de ezt le kell írnom: olyan mennyiségű támadó komment, rosszindulatú gúnyolódás zúdult rá és a csapatára vasárnap délután, amit ez a helyzet sem indokolt.
Hibázott? Valószínűleg igen, hiszen a baleset megtörtént, bár a belső felvétel alapján a bemeneti tempó nem volt nagyobb, mint az első körben. Hogy addig a pontig is túlvállalva versenyzett? A RallyTV-n elérhető belső felvételekben látni necces, látványos, „felszisszenős” jeleneteket – de ezzel sincs egyedül.
„Tulajdonképpen egy eset volt, az erdőbényei fehér aszfalton lecsúsztunk, de igazából az is viszonylag kontrollált csúszás volt, ha megnézzük a belső felvételeket, látjuk, hogy Ostberg is megcsúszott ugyanott, Marczyk elesett ezen a gyorsaságin, stb. Füzéren a második körben már végképp csak egyenesen fékeztem, nem mentünk olyan vadul, ahogy lehetett volna, és így telt az egész versenyünk, tartottuk magunkat ahhoz, amit elterveztünk. Nyilván nagyon gyorsan mentünk, mert úgy kell menni” – magyarázta a Formula.hu-nak Mixi.
„Természetesen voltak kisebb hibák, de szerintem semmi komoly, és látva, tudva azt, hogy milyen tempóra van szükség az ERC élmezőnyében, ki merem jelenteni, hogy ezek mindenkinél megtörténnek. Ha valaki megnézi a top5-8 pilóta belső felvételeit az egyes futamokról, akár a mostaniról, akkor láthatja, hogy mindenkinél van három-öt neccesebb pillanat versenyenként, így azt gondolom, hogy nem volt túlvállalva a hétvége, egyszerűen ez az ERC-élmezőny tempója, így kell menni, ha eredményt akarunk elérni. Sajnos Óhután nem számoltunk azzal, hogy ennyire kihordásos lesz az az ominózus kanyar, szerintem a megfelelő íven fordultunk, de a felhordáson elúszott az autó, és eltaláltuk a fát. Nagyon sajnálom, mert rengetegen készültek erre, család, barátok, a csapat, partnerek, mindenki, és végül nem tudtuk hozni a nagyon várt eredményt.”
Egyetértett pilótájával Bán Viktor navigátor is.
„Nem vállaltuk túl a futamot, a saját ritmusunkban autóztunk. Nyilván az utóbbi versenyekhez képest egy fokkal talán többet kockáztattunk, mert nagyon nyerni akartunk (meg is volt az elvárás velünk szemben, ami rakott azért ránk egy nagy adag terhet), de az Európa-bajnokságon ez a tempó, ha nem vállaljuk el ezeket, akkor tizedikek vagyunk, mi pedig nem tizedikek szeretnénk lenni. A belsőkben sokszor hallani, hogy rászólok Mixire, de ez csak azért van, hogy stabilan tartani tudjuk a megbeszélt ritmust, és ne essünk ki belőle. Ez most is így volt, végig tartottuk, amit megbeszéltünk, nyilván akadt egy-két melegebb helyzet, de semmi komoly. A mádi megforgásunk is olyan volt, hogy az előző körben húsz centivel arrébb átmentünk padlón, és nem is vettük észre azt a huplit, mert elmentünk felette. A megforgásnál kicsit beljebb mentünk, így a kerék ment rá arra a huplira, ami eldobott minket, és az lett belőle, ami. Ebből is látszik, hogy ennyin múlik a dolog ennél a tempónál, ezen a szinten” – mondta a Formula.hu-nak Bán Viktor.
Érdekes kérdés az, hogy mennyire kellett, mennyire lehetett beosztani a meglévő előnyt. Mennyire lehet vajon nyugodt egy pilóta a történelmi siker küszöbén úgy, hogy mögötte egy WRC2-es világbajnok a határon táncolva támad? Mennyit lehet benne hagyni egy ilyen futamban, egyáltalán hol kell, hol lehet azokat benne hagyni?
„Nem lehet benne hagyni, aki ült már ilyen autóban ilyen helyzetben, az ezt pontosan tudja. Ahhoz, hogy az ERC mezőnyében elöl menjünk, ahhoz így kell menni, nincs más alternatíva. Nyilván kívülről lehet mondani, hogy 15 másodperc előnyből lassítsunk, de egyrészt mennyit lassítsunk, ami még belefér, mert egy Ostberg támad mögötted, és ő ezen a két gyorson is vissza tudja adni ezt a különbséget, ha elspórolod, másrészt ha lassítunk, akkor kiesünk a ritmusból, és az még nagyobb problémákat tud okozni. Pontosan az fáj ebben a balesetben, hogy szerintem egész hétvégén ebbe a kanyarba mentünk bele a leglassabban. Az első körben megúszott kicsit, ahhoz képest most lassabban értünk oda, és nem is igazán értem, hogy miért történt mindez. Tudom, hogy kívülről nagyon gyorsnak és helyenként akár veszélyesnek is tűnhet az, ahogy közlekedünk, de belülről ez más: tisztában vagyok Mixi határaival, ő nagyon tisztában van az autó határaival, és mi ilyen tempóban autózunk. Sokat mentem másokkal akár R5-ös autóval is, de Mixi tempója egészen új szint, ugyanakkor nem veszélyesebb ezek miatt” – foglalta össze a véleményét Viktor.
A szurkolói lélektan viszont valamiért nagyon furcsán működik ebben a közegben. Néha indokolatlanul emelnek versenyzőket piedesztálra a rajongók: olyankor mindegy, hogy mi történik, mit mond, mit tesz, az csak úgy lehet jó, az a szentírás. Majd amikor megtörténik a baj, akkor átesnek a ló túloldalára és jönnek azok a gúnyolódó kommentek, amelyekkel vasárnap délután óta tele vannak a ralis felületek.
Az én személyes kedvencem az, amikor valaki arra mutogat, hogy „túlhype-olták” Mixit. Már bocsánat, de ki „hype-olta” túl? Ki emelte piedesztálra, ki tolta irreális szavakkal az égig? Nem ugyanaz a közeg, amely most kövekkel dobálja és lerángatja onnan?
Persze vannak jogos észrevételek, kritikák, amelyek részben abból fakadnak, hogy az a korábban elérhetetlennek hitt szint és eredmény már „itt van a spájzban.” Ezekre oda kell figyelni, de senki nem bánja jobban a történteket, mint Mixi és a csapata. Senkinek nem fáj jobban ez a baleset, mint Mixinek és csapatának. Senki nem akarja jobban a sikert, mint Mixi és a csapata. És ami a legfontosabb, amit sokan elfelejtenek: senki nem tesz megközelítőleg sem annyit érte, mint Mixi és csapata.
A Kanári-szigeteken történt baleset óta megtettek 1200 verseny-, vagy tesztkilométert hiba nélkül elképesztően magas színvonalon: a római hetedik hely és power stage 2. idő, a Barum Rali hatalmas sikere, a Veszprém Ralin mutatott tempó, a Győr Ralin elért domináns győzelem után most is az utolsó előtti szakaszig hozni tudták azt a szintet, ami egy ERC-futamgyőzelemhez szükséges.
„Azt egy kicsit nehéz megélni versenyzőként, hogy mik most a visszajelzések. Mindenki nagyon várta ezt az eredményt, és nem nagyképűség, ha azt mondom, hogy nem csak mi az autóban, hanem a csapattagok, a partnerek és rengeteg magyar szurkoló is, akik nemcsak várták, de el is várták azt, hogy nyerjünk, és ott menjünk az elejében. Sajnos ebben ez benne van, láttuk, hogy most Marczyk, a Barumon a bajnok Paddon, Rómában Sesks borult fel, az Eb és a vb élmezőnyében szinte mindenkinek van valami betlije minden évben. Nyilván egyáltalán nem ez a cél, de valamilyen szinten mégis el kell fogadni, hogy sajnos megtörténhet. Most nagyon-nagyon rosszkor történt meg, és nagyon sajnálom. De azt is nehéz megélni, hogy most mindenki erről beszél, és az már el is felejtődött, hogy a Rómával kezdődően mit csináltunk addig a kanyarig. Az ugyanakkor jól esett, hogy több versenyzőtársunk is hívott” – mutatott rá a helyzetre Mixi.
A vége (most még) nem sikerült. De ahogy ismerem Mixi hozzáállását és munkamorálját, a hangsúly azon van, hogy „most még.” Nehéz még egy olyan versenyzőt mondani még az ERC mezőnyében is, aki murván és aszfalton, technikás és gyors pályán, minden helyzetben bizonyította, hogy képes arra, amire ő.
„Tudom, hogy mik a hibák, hogy min kell javítani, a még nagyobb koncentráció, fegyelem, a testsúlyom, az angol nyelv, a stratégia, tudjuk, hogy mely versenyeken kell taktikusabban autózni, és melyek lehetnek azok, ahol több esélyünk van jó eredményt elérni. Nagyon készülünk 2024-re, a terveinken nem változtat ez a baleset, az autónkon volt biztosítás, megcsináljuk, és megyünk tovább” – jelentette ki nagyon motiváltan és eltökélten Mixi.
A kérdés már csak az, hogy az őt kővel dobálók mikor állnak vissza mögé.
Ostberg nyert, Vincze Ferenc előtt le a kalappal
A már „tiszteletbeli magyar” Mads Ostberg remek tempót diktálva húzta be a győzelmet, ezzel sorozatban harmadszor nyerte meg ezt a futamot – 2021-ben ugyanígy ERC-sikert ünnepelhetett, tavaly pedig a magyar bajnoki szezonzárónak adtak otthont ezek a pályák.
A 2022-es magyar bajnok jól érezte magát nálunk, szombat este még azt mondta, hogy ő esélytelen Mixi ellen, és nem is akar akkora kockázatot vállalni, de azért a belső felvételeket elemezgetve egyértelmű, hogy nem is hagyott benne semmit – neki is voltak kisebb kalandjai, a Mixit eldobó mádi kanyart ő is átnyomta minden alkalommal padlón, a power stage-et is behúzta, megérdemelten pezsgőzött a céldobogón.
Szólnunk kell viszont még Vincze Ferencről, a második magyar bajnoki címét éppen pár hete bebiztosító pilótáról, aki szintén kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A 12 gyorsaságiból 11-et töltött top hármas pozícióban, nyolcszor a szakaszeredménye is jó volt a top három valamelyikére, szombaton még Ostberggel csatázott, aztán kicsit leszakadt, és amikor kellett, akkor kicsit óvatosabban autózott.
Neki semmilyen kalandja nem volt, de beszédes, hogy a szezon során szorosan alakuló magyar értékelésből mennyire kilógott: az itt második Turán Frigyest végül közel két perccel előzte meg. Ugyan mögötte történtek drámai fordulatok, de rögzítsük, hogy Eric Cais, Miko Marczyk, Martins Sesks és a többiek vele sem tudtak mit kezdeni – csak Mixi és Ostberg volt gyorsabb, így egy nagyon megérdemelt ERC-ezüstérem került a nyakukba navigátorával, Percze Nándorral. Az utóbbi évek impresszív statisztikájáról ebben a cikkünkben már írtunk Ferivel kapcsolatban, a Mr. Megbízhatóság elnevezést pedig most is igazolni tudta.
Ezzel előtérbe került az, hogy neki is helye van az Európa-bajnoki mezőnyben, és hogy a magyar bajnokságot kicsit kinőtte jelenleg – nagyon szurkolhatunk annak, hogy 2024-ben több alkalommal legyen lehetősége megmutatni magát nemzetközi szinten.
„Már a kvalifikációtól kezdve sikerült jó időket autóznunk, aztán a szombati első körben látszott, hogy megvan a tempónk ahhoz, hogy dobogóra állhassunk a hazai Európa-bajnoki futamon. Végig sikerült is második-harmadik időket hoznunk, csak egy-két alkalommal csúsztunk ki ebből a körből, és szombat reggeltől kezdve folyamatosan ott is tudtunk maradni a dobogós helyek egyikén. Próbáltunk lendületesen, gyorsan autózni, az év során mutatott biztonságosabb tempónknál most többet vállaltunk, de nem kockáztattunk semmit, főleg akkor, amikor már látszott, hogy jó esélyünk van egy szép eredmény elérésére. Nagyon boldogok vagyunk ezzel az Európa-bajnoki ezüstéremmel, tényleg megkoronáztuk az amúgy is remekül sikerült szezonunkat!” – mondta a futam után Vincze.
Egy apró megjegyzés még ehhez a témához: nagyon-nagyon rossz volt olvasni a kommentháborút vasárnap este, amelyben az egyik oldal Feri eredményére, a másik Mixi tempójára mutogatott.
Halkan teszem fel a kérdést: nem lehet esetleg mindkettőt elismerni, mindkettejüknek szurkolni? A lengyelek tudnak egyszerre szurkolni Kajetanowicz és Marczyk sikeréért, a cseheknek nem okoz gondot egyszerre támogatni Kopeckyt, Caist vagy éppen Marest. A magyar szurkolónak miért kell egymáshoz hasonlítgatni a hazai rali jelenlegi két kiemelkedő alakját? Ez sem nekik nem jó, sem a közegnek, sem senkinek – főleg, hogy a két érintett egyébként kifejezetten jó viszonyt ápol egymással…
Michelisz helytállt
Ez a futam hozta el Michelisz Norbert ralis debütálását, és azt kell mondanom, hogy a túraautós becsülettel helytállt ebben a mezőnyben.
A Rally Hungary nem egyszerű verseny, a murvás részeivel, a mádi kihívásokkal, egyáltalán a bő kétnapos hosszával komolyabb fejtörés elé állítja a pilótákat, Michelisz viszont nagyobb hiba nélkül lehozta a hétvégét.
Voltak pályák, amelyeken talán többet várhattunk (a városi szakaszon például jobban érvényesülhetett volna a pályaautós rutin), de összességében le a kalappal Michelisz előtt – hiszen az igazán „ralis” pályákon is megvolt a tempója, a második Újhután autózott 9. ideje pedig kiváltotta a szakma elismerését.
Összességében a futam 15., az ERC-mezőny 13. helyén ért célba egy defekttel együtt, ha azt megússza, akkor valahova a top10 végébe fért volna be. Nyilván tegyük hozzá, hogy a tempója ennyire azért nem volt jó, estek ki előle, mások is veszítettek akár többet is a defektekkel, tehát a matek ennyire nem egyszerű, de az, hogy átlagosan nagyjából másfél másodpercet kapott kilométerenként az ERC-futamgyőztestől, az bőven megsüvegelendő.
A magyar mezőnyben egyébként a nyolcadik helyen zárt, ha kivesszük a defekteket, valahol a hatodik-hetedik hely környékére jöhetett volna be – elsőre ez mindenképpen biztató, bár természetesen azt is mutatja, hogy ez egy más szakág, és a magasabban rangsorolt raliversenyzők értelemszerűen más szintre képesek.
Hogy lesz-e ennek a kalandnak folytatása, azt egyelőre csak ő tudja.
