Előre lefutott meccsnek tűnik az Aston Martin szezonjának hátralévő része: ugyan Mike Krack csapatfőnök hangsúlyozta, hogy az istálló nem áll le a fejlesztésekkel, és sokáig foglalkozik majd az idei autóval, de be kell látni, hogy most már hónapok óta csak az ötödik erő az AMR23, ha a nagy átlagot nézzük.
Fernando Alonso az első hat futamból ötször dobogóra állt, egyszer pedig negyedik lett, miközben Monacóban egy kicsit nagyobb szerencsével akár a győzelem is benne lehetett volna a pakliban. Az autó egyértelmű második erőnek tűnt a szezon kezdeti szakaszában, a Red Bullon kívül az volt az egyetlen, amelyiknek rendben volt az egyensúlya és a gumikopása, így egy egész tűrhető időmérős teljesítményhez egy, a többiekhez viszonyítva jelentős ugrásnak tűnő versenytempó párosult, ami Alonso klasszisával azt eredményezte, hogy kiemelkedtek a Mercedes, Ferrari sorból – a McLarent akkor még megemlíteni is felesleges volt.
Az első aggasztó jel Barcelonában következett: addigra a Mercedes már elhozta és elkezdte tanulni a B autóját, és a Ferrari is bemutatta az első nagyobb fejlesztési csomagját. Spanyolországban az Aston csak a negyedik erőnek bizonyult, és bár akkor még sikerült megmagyarázni a többiekhez képest eltérő fejlesztési ütemmel, valamint azzal, hogy az a pálya pont nem feküdt az autónak, de azért intő jelként vehettük azt a teljesítményt.
Ezt gyorsan zárójelbe tette a kanadai remeklés, amikor ők is hoztak egy nagyobb fejlesztési csomagot, és Alonso minden korábbinál közelebb volt Verstappenhez, ismét második lett, és úgy tűnt, hogy nincs semmi probléma. Csak ami utána jött…
Ausztriában a hosszú egyenesek nem feküdtek az autónak. Silverstone-ban sem volt meg a kellő tempó a gyors kanyarokban. A Hungaroring a szezon addigi leggyengébb produkcióját hozta egy 9-10. hellyel, majd jött Spa, ahol Alonso a semmiből, komoly bravúrként zárt az ötödik helyen, mert a tempó ott sem volt elég semmi ilyesmire.
A nyári szünet után jött Zandvoort, ahol Alonso megint Monaco vagy Kanada szintjén brillírozott, és végül második lett, de azóta még mélyebbre került a gárda, Monzában, Szingapúrban és Japánban sem volt esélye érdemi eredményre. Ennek következményeként a másodikról a negyedik helyre esett vissza a konstruktőri tabellán, és a McLaren is 49 pontra megközelítette úgy, hogy nyár óta kérdés nélkül, egyértelműen jobb, gyorsabb, erősebb, mint az Aston.
Mi történt?
Szerintem semmi különös; éppen ez a lényeg. Az Aston egy alapvetően jól működő, minden szempontból kezes, könnyen vezethető, a gumikkal jól bánó, jó egyensúllyal bíró autót készített már a téli időszakban, ami azt eredményezte, hogy az óriási gödörben lévő riválisokhoz képest parádésnak tűnt a teljesítménye. Nem kellett fundamentális, az autó alapjait érintő problémákat megoldania.
De éppen ez okozza a látványos visszaesést is. Egy jól működő autót sokkal nehezebb nagy lépésekben fejleszteni, mint azt, amelyik a kiaknázható potenciálhoz képest mélyről indul. A Mercedes és a Ferrari is teljesen új autót épített az év során a kezdeti időszakhoz képest, amivel jelentős köridőt talált, a McLaren pedig mindegyiküket túlnőtte évközi fejlesztésben – szintén azért, mert egy szinte teljesen új, máshogy működő autóval állt elő.
Az új modelleket az érintett csapatok el is kezdték javítgatni, miután látták, hogy ez a jobb irány, és mivel még csak akkor kezdték a fejlesztéseket, nagy lépésekben haladtak előre. Eközben az Aston nehezen tud előrébb vergődni ezen a fronton: az autó jó, kisebb módosításokat ugyan eszközölhetnek rajta, de nem találják a szintlépéshez szükséges megoldásokat.
A problémák pont ugyanazok, mint az év elején: elsősorban az egyenesbeli tempó hiányzik, amin nem sikerül változtatni, éppen azért, mert bekorlátozza őket a koncepció és a meglévő csomag. Többször láttuk már, hogy ha kisebb szárnnyal próbálkoznak a jobb légellenállás érdekében, akkor a kedvező gumikezelés látja kárát, az egyensúly borul meg, nem működik a koncepció.
Az csak akkor stabil, akkor kezes, ha nagy leszorítóerős szárnyakat használnak, amivel viszont az egyenesekben esélytelenek – ami a már szintén gumibarátabb, vezethetőbb Ferrari és Mercedes ellen így már elveszíti a versenytempó-előnyét, ami az év elején még megvolt. Nehéz előzni, nehéz védekezni, nehéz pozíciókat találni, és már felesleges várni az etapok végét, hogy a többiek abroncsai elfogyjanak…
Nagyobb lett az Aston hátránya a Red Bullhoz képest is (nem sokkal, de nagyobb) az év eleje óta, de ez csak a probléma egyik fele: a másik az, hogy a két említett csapat közötti résbe azóta három másik istálló is befurakodott. Lássunk tisztán: az első komolyabb csomagok barcelonai megjelenése óta eltelt tíz versenyhétvége, ezek közül összesen háromszor volt versenyképes az autó, Monacóban, Kanadában és Zandvoortban, Alonso ezek mindegyikén hozott is egy-egy második helyet, ezt leszámítva viszont nem járt a top négyben, és mindig egyértelmű hátrányban volt.
Az első csomagok megérkezése óta negyedik, Ausztria óta pedig leginkább ötödik erőnek számít az AMR23-as egy-egy üdítő kivételtől eltekintve. Ez a realitás, a 9-10. hely. Hogy ennél jobb legyen az eredmény, ahhoz valaminek már történnie kell.
Rossz az időzítés
Kicsit az az érzésem mintha egész évben ritmuson kívül dolgozna az Aston. Egyrészt az év elején sokkal korábban megvolt a biztos és jó autója, mint a többieknek. Aztán később tudott érdemi fejlesztéseket eszközölni, mint a többiek. Előbb volt meg a nagy ugrás, még a télen, míg a Ferrari, a Mercedes és a McLaren ott beragadt, ellenben az év során megtette ugyanazt a nagy ugrást, és visszaállt a tavaly év végi sorrend.
Ráadásul az egész csapatnak mintha korai lenne ez az idei hadjárat. Lawrence Stroll alakulata még csak nemrég, az idény közben pakolt át az új központba, még csak most építi be az új szakembereket, ez Alonso első éve, és zárójelben azt is megjegyzem, hogy Stroll is minden korábbinál borzasztó teljesítményt nyújt pont akkor, amikor nagyon kellene, hogy hozzátegyen valamit. Nem számítottak erre a lehetőségre, ami az idény elején adódott, az elvárások viszont elsősorban a külvilág részéről már ahhoz igazodtak.
Ez a csapat még nincs kész arra, hogy egy egész évet végigküzdjön topszinten, tudjon reagálni, válaszolni, megoldásokat találni úgy, mint a Mercedes vagy a Ferrari. Még formálódik a stáb, formálódik a központ, az egész csapat. Majd jövőre.
Nem (csak) az Aston esett vissza, sokkal inkább a többiek rendezték a soraikat, és találtak vissza a papírformához. Silverstone-nak most még itt van a helye, az ötödik pozícióban.
Egyelőre.
