„Egy kib*szott Formula–4-es teljesítmény volt ez” – mondta Max Verstappen szombaton a Magyar Nagydíj időmérője után, amíg Lando Norrisszal és az újságírókkal az átöltöző Lewis Hamiltonra várt, hogy elkezdődhessen a sajtótájékoztató hivatalos része.

„Egyszerűen nem volt meg az egyensúly, tolta az orrát, aztán hirtelen elúszott a hátulja, össze-vissza változott végig” – tette hozzá a világbajnok.

Egy körön valóban egész hétvégén problémás volt az RB19, már az első szabadedzéstől kezdve érezhető volt, hogy ez most nem egy kiélezett autó, nehéz vele igazán pontosan, feszítetten körbetalálni a Hungaroringen. 

A hosszabb etapok adatait, körátlagait vizsgálva persze legkésőbb szombat nap közben világossá vált, hogy miről van szó: a Red Bull egyszerűen a futamra hangolta a technikát. A nagy gumikopásra és a hőségre készülve az volt a lényeg, hogy megtankolva, spórolósabb üzemmódban legyen megfelelő az egyensúly a nyújtottabb kanyarokban, legyen jó a kigyorsítás, könnyű legyen befordulni úgy, hogy ne kelljen túlságosan vigyázni az abroncsokra.

Ez azt eredményezte, hogy egy körön orrtolóssá vált az RB19, túl „nyugodt” volt az autó, nehezebben fordult be, jobban meg kellett tisztelni vele a kanyarbejáratokat – amikor pedig a határokat próbálták feszegetni a pilóták, abból jöttek is az apróbb hibák, például a kettes kanyarnál Sergio Perez egyszer próbált igazán keményen, agresszíven megérkezni, meg is bicsaklott alatta az autó.

Versenytávon azonban egyébként sem kell határozottan támadni a kanyarokat, a Red Bull pedig akkor élt igazán, amikor a hosszú etapon kellett jól mozogni – ott hirtelen extra előnyt jelentett a nyugodt, kényelmes viselkedés, sokkal-sokkal szélesebb tartományban volt stabil és gumikímélő az autó, mint bármelyik riválisé.

Brutális volt Verstappen előnye

Az első etap során kicsit még óvatosabban kezelte a gumikat Verstappen a teletankolt autóval, de ott is fokozatosan elnyúlt: általában 2-3, de egy-egy megnyomott körben 7-8 tizedmásodpercet adott például Lando Norrisnak, aki alatt a 10. kör után el is kezdtek elfogyni a gumik. A brit a 18. körben, egy körrel Lewis Hamilton után állt ki a bokszba, míg Verstappen hét fordulóval tovább maradt kint. A kerékcseréje után volt két köre, amikor még csak felmelegítette a kemény keveréket, majd rálépett a gázra: a következő 16 körben átlagosan bő kilenc (!) tizedmásodperccel volt gyorsabb Norrisnál úgy, hogy az etap elején még négy-nyolc tized között mozgott a különbség, de aztán a második felében, az utolsó nyolc körben csak egyetlen egyszer fért be másodpercen belülre a brit.

Ha Hamilton köreit nézzük ugyanebben az etapban, egy kicsit jobb a kép a Mercedes számára: a hétszeres világbajnok korábban volt kint a bokszban, de amint terhelhette a kemény keverékű Pirelliket, megvolt a tempója – egyrészt jóval tovább kint tudott maradni, másrészt átlagosan nem egészen 7 tizeddel volt lassabb Verstappennél úgy, hogy egy „leolvadás” csúszott bele (négy egymást követő kör 1,1 és 1,5 másodperc közötti hátrányokkal), egyébként többször is csak egy-három tizedet kapott a hollandtól.

Az utolsó 13 kört aztán ismét érdemes megnézni. Norris (kopottabb gumikon) itt próbált meg menekülni Perez elől, míg Verstappen senkitől sem zavartatva kocoghatott a cél felé, a kettejük közötti különbség viszont leírhatatlanul hatalmas volt: az utolsó 13 körben átlagosan 1,47 (!) másodperccel volt gyorsabb a világbajnok a második helyezettnél. Hamilton itt sokkal erősebb tempóra volt képes, az üresedő tank visszahozta a Mercedes egyensúlyát, a hétszeres bajnok 5-6 tizedet kapott átlagosan ebben a 13 körben, vagyis Norrist ő is nagyon megverte.

Itt hozzuk még fel Perezt, aki az utolsó tizenegy kör mindegyikében (!) legalább egy másodpercet kapott Verstappentől, háromszor megvolt a két másodperc is, összességében átlagosan másfél szekundummal volt lassabb csapattársánál a futam záró szakaszában – említsük meg, hogy idősebb gumikon volt a mexikói, de ő próbálta utolérni Norrist és menekülni Hamilton elől, míg Verstappen tét nélkül, könnyedén autózott az élen.

De akkor hol kapott ki Hamilton?

A fenti adatokból látszik, hogy a középső etapban is gyorsabb volt a McLarennél Lewis Hamilton, az utolsóban, a második kerékcsere után pedig sokkal-sokkal jobb időket autózott folyamatosan, mint honfitársa.

Az első etapban azonban elúszott számára a verseny: Norrist ugyan nagyjából tartani tudta, és három-négy másodperc közötti különbség volt közöttük, amikor kereket cseréltek, de azért kapott három-négy tizedeket tőle és Oscar Piastritól is. 

Ez még belefért volna a későbbi tempóját nézve, ami viszont nem fért bele, az a bokszból kivezető kör: Norris 4,1 másodpercet (!) adott Hamiltonnak ezen a körön, és egyébként Piastrit is azzal verte meg, hogy amíg ő 1:40,5-öt ment kivezetésként, addig az ausztrál csak 1:42,5-öt – míg Hamilton mindössze 1:44,6-ot. Ehhez tegyük még hozzá a kivezető kör utáni, első „élesnek” számító fordulót is, ami Norrisnál 1:23,5-re, Piastrinál 1:24,5-re, Hamiltonnál pedig mindössze 1:25,6-ra jött ki – gyakorlatilag a kerékcsere utáni három percben elúszott a második hely a Mercedes számára, ott a kivezető és az azt követő körön sikerült 6,2 másodpercet bukni Norrisszal szemben.

Piastri egyébként egyszer már itt is „megborult”, folyamatosan kapta a négy-öt tizedeket Norristól egy-egy jobban eltalált körön kívül, de az utolsó etapban lassult le igazán: még a szintén lassú Norrishoz képest is rengeteg tempót veszített, Hamiltontól pedig folyamatosan egy-másfél, néha akár két másodpercet is kapott körönként.

Összegezve: a Red Bull és különösen Verstappen olyan egészen elképesztő fölényt mutatott a Magyar Nagydíjon, hogy a riválisoknak még beszélni is felesleges az első helyről. Az RB19 beállításait maximálisan a futamra hangolták, az időmérőt elengedték, ami Verstappennek így sem alakult rosszul, bár Perez esetében valószínűleg ez is közrejátszott a gyengébb eredményben. Eközben a Mercedes ezúttal inkább szombaton volt erős, megtankolva kibillent az egyensúlyából a W14.