Az endurance-versenyzés új, az LMH és az LMDh géposztályú versenyautók Hypercar kategóriában való összeeresztése, valamint a LMGT3 kategória létrehozása által meghatározott korszakának, melyről korábban itt írtunk részletesebben, a legnagyobb vesztese az LMP2-es kategória lehet, hiszen a prototípusok a jövő szezontól kezdve kikerülhetnek a világbajnokság mezőnyéből. Az FIA és a bajnokságot szervező ACO közös közleménye a tavalyi év végén így szólt:
„Hogy a két kategória megfelelő módon elférjen a mezőnyben, az ACO és az FIA az endurance-világbajnokság mezőnyét a Hypercar és az LMGT3 egységeire korlátozhatja 2024-től. A döntéstől függetlenül az LMP2 továbbra is kulcsfontosságú marad az endurance-versenyzés számára, és továbbra is az európai és az ázsiai Le Mans-sorozat csúcskategóriája lesz. Az ACO 2024-től kezdve legalább 15 helyet szabadon tart az LMP2-es egységek számára a Le Mans-i 24 óráson, melyeket az ACO által szervezett szériákban versenyző csapatok között osztanak ki.”
A tervezet természetesen nem aratott osztatlan sikert, s bár az indoklás természetesen érthető, tekintve hogy a nevezők száma a Hypercar kategóriában 15 és 20 közé várható, s a GT3-asok érkezésével a GT-mezőny is bővülhet, az LMP2 teljes eltűnése a szériából több szempontból sem örvendetes. A kategória, mely sokáig az endurance-versenyzés mostohagyereke volt, az elmúlt években rendkívül fontos szereppel bírt a bajnokság színvonalának fenntartásában.
A 2010-es évek közepén, illetve második felében, amikor a Toyota, az Audi és a Porsche, valamint a privát csapatként szépen helyet álló Rebellion küzdöttek a csúcskategóriában, sőt átmenetileg új beszállók is megjelentek, miközben az LMGTE Pro öt gyártót (sőt a vendégszereplő Corvette-tel együtt hatot) vonultatott fel, az LMP2 jelentősége rohamosan csökkent. A mélypontot a 2018–19-es „szuperszezon” jelentette, amikor mindössze hét egység futott teljes idényt, ám hamarosan minden megváltozott.
A következő idényben az öt gyártó tíz prototípusából három egység maradt a teljes szezonra, s a Pro tíztagú létszáma is hatra csökkent a Ford és a BMW kiszállásával, majd rövidesen az Aston Martin gyári csapata is elhagyta a kategóriát. A mezőnyt az LMP2-vel „pótolták ki”, s ezek a csapatok nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a világbajnokság megőrizze színvonalát: korábbi csúcskategóriás menők, így például Loic Duval és Anthony Davidson mellett olyan nemzetközileg is elismert sztárok jelentek meg a géposztályban, mint Juan Pablo Montoya vagy Stoffel Vandoorne. A JOTA, a DragonSpeed, a WRT és a United Autosports – hogy csak a legnagyobbakat említsük – roppant színvonalas versenyzést produkáltak, s folyamatosan gondoskodtak az izgalmakról úgy is, hogy a tempójukat zsinórban harmadik éve kell visszább fogni, hogy ne legyenek túl közel a csúcskategóriához.
Ráadásul az LMP2-nek a pilótanevelő szerepe is kiemelkedő, hiszen az endurance-ba megérkező fiatal, vagy akár rutinosabb, de a műfajban tapasztalatlan versenyzők számára korábban az LMP1-hez, most pedig a Hypercarhoz kiváló gyakorlóterepként szolgál lehet, mielőtt fellépnek a nagyok közé. Ez is egy olyan szempont, melyet érdemes lenne mérlegelni a végleges döntés meghozása előtt, ahogy a múlt évtized végi példa is óvatosságra kellene, hogy intse az illetékeseket. Bár a Hypercar kategória virágzik és a GT3-as mezőny is örvendetesen nagynak ígérkezik, de semmi sem garantálja, hogy ez így is marad, ahogy azt egyszer már láthattuk 2018 és 2020 között, az LMP1 és a GTE Pro „összeomlása” során. Persze mondhatjuk, hogy bármikor vissza lehet vezetni a prototípusokat a WEC mezőnyébe, de a kontinuitás hiánya miatt a mezőny aligha lesz olyan színvonalú, mint jelenleg, hiszen a csapatok és a versenyzők számára aligha lesz az ELMS és az ALMS ugyanolyan vonzó, mint a világbajnokság.
Ha meg lehet fogalmazni bármilyen kritikát a kategóriát illetően, az legföljebb az Oreca dominanciája lehet. A 2017-től érvényes szabályrendszer szerint négy gyártó készített prototípust, ám a világbajnokságban utoljára 2020 nyarán szerepelt Ligier, a Dallarát és a Multimaticot végképp senki nem választja (Amerikában, Ázsiában és az európai sorozatban sem), s az idei 24 Le Mans-i nevező között is kizárólag Oreca 07-eseket láthatunk – tavaly 27-ből 26 volt az arány. A 2026-tól érkező új szabályrendszer ezen persze változtathat, de könnyen lehet, hogy ezeket az új generációs P2-eseket már nem látjuk a világbajnokságban.
