Tóth László a 27. rajtpozíciót szerezte meg a Circuit de Barcelona-Catalunyán pénteken bonyolított időmérő edzésen, legjobb köre pedig egy másodperccel gyorsabb volt, mint a szabadedzésen futott legjobbja. Honfitársunkra szombaton két, vasárnap pedig egy futam várt, amelyeken – sorrendben – a 27., a 23. és a 26. helyeket szerezte meg, a legfontosabb azonban az, hogy gyűltek a versenykilométerek, a tapasztalatok, ezzel párhuzamosan pedig folyamatosan javult a pilóta teljesítménye is.
A hétvége kezdetén azt mondtad nekünk, hogy a kvalifikáció az a terület, ahol a legtöbbet kell fejlődnöd. Már túl vagy az elsőn, mik a tapasztalatok?
Az, hogy még mindig sokat kell tanulni. Újoncként például most először tapasztaltam meg azt, hogy milyen mértékben változik meg a pálya az F1-es edzés hatására. Olyan utána, mintha nem is ugyanazon a pályán mennénk. Borzalmas mennyiségű gumit visznek fel, aminek hatására jelentősen változik a tapadás, így első nekifutásra a határokat nem volt könnyű megtalálni. Négy kör állt a rendelkezésemre, gyorsultam, de úgy éreztem, hogy a határokat még nem értem el, tudtam volna még gyorsulni. Persze ebből is sokat tanultam, a következő alkalommal már több tapasztalattal vágok neki az időmérőnek.
Fizikálisan mennyire megterhelő a három futam?
A második verseny volt megterhelő, szombaton, hiszen aznap előtte már volt egy futam, ráadásul csupán pár óra van a két menet között. Lazítani sem nagyon volt idő, hiszen egymást érték a mérnöki meetingek és az egyéb megbeszélések. A vasárnapi futam ehhez képest jóval könnyebb volt.
Ha visszatekintesz, mi volt a barcelonai hétvégéd fénypontja?
A harmadik futam. Az első két verseny arról szólt, hogy igyekeztem felvenni és megtartani a ritmust, a tempót, akkor viszont már mentem a többiekkel és jót küzdöttünk, amit nagyon élveztem.
Harmincan vagytok az F3 mezőnyében, így a pálya szemlátomást zsúfolt a futamaitok során…
Nagyon sokan vagyunk és ez tényleg megnehezíti a dolgokat. Pláne a rajtnál, ahol nézned kell minden irányba és roppant körültekintőnek kell lenni, hiszen bármi megtörténhet, bárki megcsúszhat, neked ütközhet, ami véget vethet az egész versenyednek. A rajtok tényleg feszültséggel teli pillanatok, hiszen nagyon nem mindegy, hogy hová pozícionálod az autót, kívülre, belülre… Amikor beáll a mezőny, egy fokkal egyszerűbb dolgunk van. Itt például sokat mentünk „vonatban”, hiszen van ugyan DRS-ünk, de az előtted haladónak is van és a sűrű mezőny miatt szélárnyéka is. Előzni sokkal egyszerűbb akkor, ha valaki le van szakadva az előtte haladótól, mert nincs akkora szélárnyéka, a DRS-t sem tudja használni, te viszont igen. Menet közben persze folyamatosan változnak a körülmények.
A célkitűzés az volt a debütáló hétvégére, hogy teljesítened kell a futamokat és el kell jutni a kockás zászlóig. Ezt mindhárom versenyen megtetted. Hogyan reagáltak a mérnökeid és a Campos vezetői? Kaptál dicséretet?
Igen. Nagyon örültek annak, hogy befejeztem a versenyeket és elégedettek voltak azzal is, hogy fokozatosan javultam a három futam során, egyre jobb tempót tudtam autózni és csatáztam is. A saját szempontomból a legfontosabb az, hogy úgy érzem, tényleg nagyon sok tapasztalattal gazdagodtam, amiket tudok majd hasznosítani a következő versenyeken is.
A következő F3-as forduló a Paul Ricard lesz június végén. Addig mi a menetrend számodra?
Most visszamegyünk a gyárba, ahol túl sok időt nem tudunk tölteni, ugyanis azonnal indulunk tovább Jerezbe, az F3 következő, kétnapos hivatalos gyakorlására. A következő versenyünk még azért odébb van, így lesz bőven idő készülni és átgondolni a mostani tapasztalatokat. Sok időt töltök majd a gyárban a mérnökökkel, folytatjuk a tréningeket és sokat fogok szimulátorozni is, hogy minél jobban begyakoroljam a pályát.
