Oscar Piastri az F1 Off The Grid című műsorában idézte fel, hogyan került 14 évesen az Egyesült Királyságba, majd bentlakásos iskolába, miközben családja Ausztráliában maradt. Elmondása szerint a döntés érzelmileg rendkívül nehéz volt, de megtanította az önállóságra, a fegyelemre és arra az érzelmi egyensúlyra, amely ma is jellemzi a pályán. A kilenc futamgyőzelmet számláló pilóta szerint ezek az évek alapozták meg higgadt, tudatos hozzáállását a Formula–1-ben.
Az ausztrál mindössze 14 éves volt, amikor édesapjával együtt az Egyesült Királyságba költözött, hogy Európában folytassa versenyzői pályafutását. Fél év elteltével azonban elérkezett egy fordulópont: apja visszatért Melbourne-be, Piastrinak pedig választania kellett. „Az apukám az első hat hónapban velem volt, aztán lényegében elém tette a döntést: vagy maradok itt, bentlakásos iskolába megyek, és tovább kergetem az álmomat, vagy hazajövök vele” – idézte fel.
A döntés nem volt könnyű, de Piastri számára a cél világos maradt. Élvezte az európai versenyzést, és azt, hogy a világ legjobb fiatal pilótái ellen mérhette össze magát. Úgy érezte, kár lenne mindezt feladni. „Szomorú voltam, hogy elszakadok az otthonomtól, de közben izgatott is, mert tudtam, hogy Európa a legjobb út ahhoz, hogy megpróbáljam elérni az álmomat” – fogalmazott.
Elmondása szerint bizonyos értelemben egyszerűvé tette a helyzetet azzal, hogy tudatosan háttérbe szorította az érzelmeket. Úgy tekintett a döntésre, mint az egyetlen lehetséges útra a Formula–1 felé vezető úton, ez azonban nem jelentette azt, hogy ne lettek volna nehéz pillanatai.
„Voltak hétvégék és hetek, amikor csak haza akartam menni, a saját ágyamban aludni, látni a családomat. Ezek kemény időszakok voltak” – ismerte el, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy mindvégig a nagyobb képet tartotta szem előtt: azt a célt, hogy egyszer Formula–1-es versenyző lehessen. Visszatekintve úgy látja, hogy ezek az évek rengeteget tanítottak neki az életről és az önállóságról.
„Azt hiszem, a legtöbb gyerek számára a gondolat, hogy az iskolában éljen, elég kínzóan hangzik” – mondta nevetve, és kiemelte, hogy kezdetben ő maga sem lelkesedett az ötletért, inkább úgy fogta fel, mint egy szükséges rosszat. Később azonban pozitív oldalát is meglátta: közösségben élt a barátaival, ami segített abban, hogy időnként teljesen kizárja a versenyzést.
Ez a háttér Piastri szerint nagyban hozzájárult ahhoz a higgadt, megfontolt hozzáálláshoz, amely ma is jellemzi őt a pályán, hiszen ma is tudatosan keresi az egyensúlyt érzelem és racionalitás között: „Tudatos erőfeszítés van abban, hogy ne pörögjek túl, ne legyek túl érzelmes, de közben mégis legyen bennem szenvedély. Ha nem érdekel igazán, amit csinálsz, abból semmi jó nem sül ki” – magyarázta.
„Ennek a hozzáállásnak egy része szerintem abból származik, ahogy felnőttem, különösen azt követően, hogy Európába költöztem. Sokat leckét megtanultam az életről.”
