Martin Brundle-lel beszélgetve a Mercedes F1-es csapatának első embere, Toto Wolff elárulta, hogy élete korábbi szakaszában kemény küzdelmet folytatott mentális problémáival, de úgy érzi, nem csupán győztesen, de egyenesen erősebbként került ki ebből a harcból – amivel szeretne mások számára is reményt nyújtani.
„Nagyon keményen szenvedtem ezek miatt a dolgok miatt, hónapokig nem volt egy tiszta gondolatom sem, de idővel rájöttem, hogy ez rengeteg előnnyel jár. Szupererőnek nevezem. Ezt szeretném reményként átadni azoknak, akik mentális egészségügyi problémákkal küzdenek” – mondta Wolff, majd hozott egy példát arra, milyen kétségek gyötörték akkoriban:
„Időnként, amikor nagyon rosszul éreztem magam, arra gondoltam, ennek vagy annak az embernek nincs ilyen problémája, mint nekem, és ezért ő sikeresebb lehet nálam. Amikor ilyesmivel küzdesz, érzékennyé válsz, és ez lehet negatív dolog, de nagyon pozitív is” – mondta Wolff, aki azt is kifejtette, miben áll a fentebb említett „szuperereje”:
„Az erősségeim egy része abból adódik, hogy át tudok látni egy szobányi embert, megértem az embereket, tudok olvasni bennük, és amikor kell, rámutatok arra is, ami nem igaz. Általában van érzékem ahhoz, hogy mire van szüksége az embereknek a jó teljesítményhez.”
Wolff azt a még mindig nem elég széleskörben elterjedt igazságot is hangsúlyozta, hogy a sikeres emberek éppúgy áldozatul eshetnek mentális nehézségeknek: „Ezért beszélek erről nyíltan. Mi, az F1-ben, akik a kamerába nevetünk, akik olyan ridegek, és sikeresek vagyunk, nekünk is vannak küzdelmeink. Nem mindennap mondjuk azt felébredés után, hogy milyen nagyszerű életünk van.”
Amikor pedig kellett, Wolff sosem vonakodott szakemberhez fordulni: „Mindig segítséget kérek. Mindig is kérdezősködtem a témában, már nagyon fiatal koromtól kezdve, és voltak olyan napok, amikor annyira rossz volt, hogy pszichológushoz kerültem. Nem csak egyfajta kezelést próbáltam ki, jártam kognitív viselkedésterápiára is, mert szeretem optimalizálni, hogyan oldok meg egy problémát.”
Viszont nem siette el a terápiás munkát, hiszen mint elmondta, legalább 300 órányi beszélgetésen van túl, s arra is rámutatott, a jelenlegi helyzetben hogyan tud segíteni mindaz, amit átélt a mentális betegséggel küzdve: „Az az érdekes, hogy a hétköznapi élet küzdelmei, például amikor az autónk nem ott tart, ahol tartania kellene, már kicsit sem fájnak. Semennyire. Mert voltam már sokkal rosszabb helyzetben is.”
„A stressz az én komfortzónám. Megpróbálom megoldani a problémákat. Soha nem feladni, még akkor sem, ha már százszor megvertek. Bizonyos értelemben ezekre a nehezebb napokra születtem” – zárta szavait a Mercedes csapatfőnöke.
