A Formula–1-ben időről-időre előfordultak olyan házon belüli összecsapások, melyek egy-egy istálló belső rendjét alapjaiban megrengették, ezek archetípusaként alighanem a Senna–Prost párharcot kell említenünk, de az elmúlt évtizedekben is volt példa hasonlóra, elég csak a Hamilton–Rosberg vagy a Vettel–Webber kettősre gondolnunk.
Azonban a felsoroltak egyike sem járt olyan súlyos következményekkel az adott istálló számára, mint az Alonso–Hamilton összecsapás a McLarenre nézve még 2007-ben – épp annál a csapatnál, ahol jelenleg a legnagyobb esély látszik egy hasonló konfliktus kibontakozására. A világbajnoki esélyesek közé megérkező alakulatnál ugyanis már ott van a közmondásbéli két dudás egy csárdában, és bár egyelőre megférnek egymással, a történelmi tapasztalat azt mutatja, hogy előbb-utóbb robbanásközeli helyzet alakulhat ki.
Ennek jeleit már a Hungaroringen érezni lehetett, ahol végül sikerült ugyan elkerülni a botrányt, de a verseny hajrájában lejátszódó jelenetek így is árnyékot vetettek az istálló nagyszerű kettős győzelmére. A történet kulcseleme, a Piastri elengedésére felszólító rádióüzenet pedig azért hangozhatott el, mert a csapatnál egyelőre nincsen első és második számú versenyző – amiről a vezérigazgató, Zak Brown beszélt az Autosportnak.
Hogy mi a kulcsa annak, hogy a csapat életképes legyen két egyenrangú pilótával, arra Brown így felelt: „A kapcsolatok, a kommunikáció, és kettejük egyénisége. Félreértés ne essék, mindketten első számú versenyző akarnak lenni, és mindketten azok is. Egyszerűen nincs második számú versenyzőnk” – mondta Brown, majd így folytatta:
„Ők a csapatért versenyeznek, keményen küzdenek egymással, és a saját fejükben az első helyen állnak, de tiszteletben tartják azt a tényt, hogy két első számú autóval versenyzünk. Mindig is így volt, és mindig is így lesz” – fejtette ki az amerikai üzletember, hozzátéve, hogy kialakulhat olyan helyzet, amikor a világbajnoki cím megszerzése érdekében előnyben részesítik majd valamelyik pilótát:
„Természetesen ha a bajnokság későbbi szakaszában az egyik versenyzőnek komolyabb esélye van, mint a másiknak, akkor elkezdheted másképp nézni a stratégiát. Mindenesetre egyenlően bánunk velük, ezt tudják, élvezik is, és tiszteletben tartják a döntéseinket, amikor néha valamelyikük számára engedményeket kell tennünk.”
„Úgyhogy azt hiszem, szerencsések vagyunk, hogy ilyen két emberünk van” – mondta Brown, akitől azt is megkérdezték, hogy a Norris–Piastri kettős kezelése lehet-e a legnagyobb erőpróba az általa és Andrea Stella csapatfőnök által felépíteni kívánt csapaton belüli kultúrának. A válasz pedig így hangzott:
„Úgy gondolom, hogy az effajta kultúrák maguktól épülnek ki. Meghatározhatod az irányt és a hangnemet, de nem tudod erőltetni. Andrea és én, ahogy itt mindenki más is, versenyzők vagyunk. Elég agresszíven törekszünk a jó teljesítményre, de tisztességes módon, és nem úgy, hogy mindenáron győzni akarunk. És azt hiszem, a csapat is ilyen, szóval ez így egy nagyszerű környezet!”
