Három eltérő karakterű pályán, Szahírban, Dzsiddában és Melbourne-ben edzések megvillanásait követően egyaránt gyengélkedett a Mercedes: a csapat 2024-es átalakításai ellenére újra a megszokott problémákkal szembesül, a nagysebességű kanyarokban elégtelen a tapadás, pattogás lép fel és bizonytalan az autó hátulja, a beállítások optimális ablakát pedig egyelőre keresi a csapat.
A Formula Plusz rovatban a Mercedes három év során negyedik mellényúlását elemző háttércikkben kiemeltük, az aggasztó az, hogy a csapatnál továbbra sem értik a problémák forrását, így pedig a megoldáskeresés is csak vakon tapogatózás.
Az Ausztrál Nagydíjon is első ránézésre nehezen magyarázható hullámzás rajzolódott ki a Mercedes teljesítményében: a szombati harmadik szabadedzésen még a Red Bull és a Ferrari tempóját közelítették, az időmérőn azonban már számottevően elmaradtak ettől a két riválistól. James Allison műszaki igazgató stábja a két szakaszt elemezve azonban levonhatott egy fontos konklúziót: a W15 gyengébben működik magasabb hőmérséklet mellett, mint hűvösebb aszfalton. Ha ez a felismerés nem is vezet egyenesen minden probléma megoldásához, de jelentős lépésnek tekinthető a 2024-es konstrukció kiismerése felé.
A beállítás nem változott, a teljesítmény visszaesett
„Kezdünk meglátni egy kirajzolódó mintát, amely szerint a legtöbb versenyhétvégén a hétvége egy időszakában magabiztos érzéseink vannak az autóval kapcsolatban, de aztán a tétre menő szakaszokban, az időmérőn és futamon elkezd kicsúszni a markunkból” – idézi az Autosport James Allisont.
„Ha megpróbáljuk összerakni a mintát, akkor valószínűleg a legerősebb összefüggés az, hogy a versenyképességünk akkor esik vissza, amikor a pálya meleg, a nap a legmelegebb szakaszában van, ebből kifolyólag pedig emelkedik a gumihőmérséklet az aszfaltéval együtt. Ennek köszönhetően nyomot találtunk, amelyet követve előrébb léphetünk innen. A melbourne-i harmadik szabadedzés és időmérő között ugyanis nem volt változás a beállításban” – magyarázta a technikai főnök, hogy a beállítás állandó volt, azaz a külső körülmény indokolta a jelentős visszaesést.
Kedvezőbb esetben a beállításon kell módosítani, és a hőmérsékletváltozásból fakadó változás kiküszöbölhető – de ennél jóval mélységibb megoldásra is szükség lehet, emelte ki Allison.
„Ha helyesen, pontosan beazonosítottuk, miért ingadozik a versenyképességünk, akkor a hétvégén már dolgozhatunk olyan programmal, amely megpróbálja a hőmérsékleti egyensúlyt az első tengelyről a hátsóra vinni, felhasználva az autó összes hagyományos beállításbeli eszközét. Ezt a munkát a gyárban, szimulációval is végezhetjük.”
„Ha azonban a beállításbeli szabadságot kimerítettük és ennél tovább kell mennünk, azon a ponton már nehezebb. Ebben az esetben mélységibb jellemvonások lesznek az okok az aerodinamikai térképben vagy a felfüggesztés karakterisztikájában. Annak érdekében, hogy orvosoljuk, ezeken a mélységibb tulajdonságokon kell változtatni. A megoldás lehet gyors és piszkos, vagy körülményesebb és kicsit komplikáltabb” – beszélt a két lehetséges útról Allison.
