DIGITÁLIS MAGAZIN Pontállások Versenynaptárak
2024. február 26. hétfő
F1

Mi történik egy halálos baleset után?

Mire gondolsz, amikor meghal a versenyző, akivel dolgozol, és neked kell hazavinni a személyes tárgyait a feleségének?

A 75-höz közelítve is aktívan tevékenykedik a királykategóriában Herbie Blash, aki az 1960-as évek közepén került kapcsolatba a sportággal az F1 történetének egyetlen privát futamgyőztese, a Rob Walker Racing Team színeiben, majd a Lotushoz szerződve előbb Graham Hill, majd később Jochen Rindt szerelője lett – s ennek köszönhetően ismerkedett meg közelről az akkoriban a tragikusan elhunyt osztrák ászt menedzselő Bernie Ecclestone-nal. Az F1 hivatalos csatornája által készített interjúban Blash sok más mellett Rindtről is beszélt, aki kapcsán elmondta, hogy a poszthumusz világbajnok végzetes monzai balesete után elgondolkodott, hogy hátat fordít az autóvversenyzésnek – ahogy azt Ecclestone átmenetileg meg is tette.

„Addigra már láttam más halálos baleseteket az F1-ben, olyanokét is, akiket ismertem. Sosem felejtem el, egyszer Hockenheimben az egyikükkel reggeliztem, és másnap már nem volt ott a reggelinél. De ami Jochennel történt, az különösen megütött, már csak azért is, mert sajnos én voltam a kölyök a csapatban, csak 21 voltam, és nekem kellett segíteni Bernie-nek mindent elrendezni” – mondta Blash, aki azt is elárulta, hogy akkor kerültek igazán közel egymáshoz Ecclestone-nal, amikor Colin Chapman csapatfőnök kettejüket hagyta ott Olaszországban:

rindt-crash



„Nekem kellett hazavinnem Jochen autóját Svájcba, benne mindenfélével, ami a hotelszobájában volt. És magamra maradtam, mivel Colin azonnal elvitte a csapatot Olaszországból, hiszen ő már átélte ugyanezt Jim Clark és Von Trips balesete alkalmával” – utalt vissza az 1961-es Olasz Nagydíjon történt tömegkatasztrófára. „Ahogy Senna esetéből is tudjuk, lefoglalják az autót, és sosem kapod vissza. Még csak oda sem mehetsz, hogy megvizsgáld, és kiderüljön, hogy egyáltalán mi okozhatta a balesetet. Szóval Colin és a csapat elmentek, én pedig magamra maradtam azzal az egy emberrel, akivel együtt dolgoztam, Bernie-vel. Ekkor lett szoros a kapcsolatunk.”

Blash felidézte azt is, amikor az elhunyt versenyző autójával megérkezett Svájcba, a Rindt-család otthonába, ahol az özvegy, Nina fogadta: „Még mindig sokkos állapotban voltam, csak arra emlékszem, hogy behajtok, Nina pedig az erkélyről integet. Soha nem fogom elfelejteni, az integetése miatt az futott át az agyamon, hogy biztosan azt gondolja, hogy Jochen érkezett haza. Aztán, amikor kinyitotta az ajtót, ott volt a négy-öt héttel korábban elhunyt Piers Courage felesége, és leültem velük teázni. Mindketten zokogtak. Aztán a lépcső tetején megjelent Jochen lánya, Natasha, és azt kiabálta, hogy papa, papa, papa!

blash-canada

Herbie Blash a 2008-as Kanadai Nagydíjon

„Ott vagyok 21 évesen, a versenyző, akivel dolgoztam, most halt meg, és a feleségével ülök, és egy másik hölggyel, akinek a férje az életét vesztette” – folytatta a  veterán szakember. „Amikor hazaértem, akkor éreztem úgy, hogy nem akarok többé ezzel foglalkozni. Nagyon kemény időszak volt, és a Lotusnál senki nem volt, aki átkarolt és segített volna. Teljesen magadra voltál utalva.”

Amikor Tom Clarkson arról kérdezte, a versenyzők hogyan dolgozzák fel azt, hogy milyen veszélyekkel jár a munkájuk, Blash a motorozás világából hozott egy példát: „Tavaly hat haláleset volt a Man-szigeten, és van egy pilóta, Michael Dunlop, akinek a nagybátyja, az apja és a bátyja is elhunytak sajnálatos balesetekben. Ő pedig még mindig versenyez! Hallgatod, és nem fél, ha megtörténik, akkor megtörténik. Úgy halok meg, hogy azt csinálom, amit szeretek.”

Ha ismerőseid figyelmébe ajánlanád a cikket, megteheted az alábbi gombokkal: