Számos nem várt körülményt kellett gyorsan mérlegelni és a legjobb válaszokat megtalálni: Max Verstappen a 9. körben egy váratlan széllökés miatt a kavicságyba sodródott, ahonnan szerencsésen vissza tudott jönni; Charles Leclerc Ferrarijának motorja meghibásodott, ezért fel kellett adnia a futamot; Verstappen felzárkózása közben két alkalommal is Sergio Perez támogatását kellett igénybe vegye, miközben az autójának DRS-mechanikája rapszodikusan működött. Mindeközben a sivatagi hőség által tüzesre hevített aszfalt sokkal jobban koptatta a gumikat, mint arra bárki számított, így a már nem volt egyértelműen előnyösebb a kétkiállásos taktika a három kerékcsere alkalmazásával szemben.
Az első körökben Verstappen Leclerc üldözésével volt elfoglalva, de a feltámadó szél miatt kicsúszott a kavicságyba ugyanott, ahol korábban Sainz. A Ferrari padlólemeze megsérült, félő volt, hogy a Red Bull sem ússza meg sérülésmentesen. Vissza tudott evickélni a pályára, de csak a negyedik helyre, a Perez–Russell párharc immár előtte zajlott. Itt jött a Red Bull első stratégiai utasítása, Perez jelzést kapott Verstappen elengedésére azzal együtt, hogy biztosították arról, hogy később hasonló helyzetben vissza fogja kapni a pozíciót. Verstappen támadta Russellt, de a DRS mechanizmusa időnként nem reagált a gombnyomásra, nem tudta megelőzni az egyenesekben nagyon gyors Mercedest. Rövid próbák után letettek a pályán való előzésről és átállították a hollandot háromkiállásos taktikára, kihívták a bokszba kerékcserére.
Ekkor még nem látszott, hogy a két vagy három kerékcserés taktika lesz az eredményesebb. A forró aszfalt túlmelegítette a gumikat, amiket kétkiállásos taktika esetén óvni volt szükséges, messze a határoktól kaphattak terhelést, vissza kellett venni a tempóból. A dilemma ott volt, hogy bevállalható-e 21 másodperces időveszteség egy harmadik kerékcserével, aminek köszönhetően viszont keményebben lehet nyomni a gázt, kisebb kockázatot jelentene a gumik kopása, túlmelegedése. Ha csak elméletben vizsgáljuk a számokat, akkor az F1.com elemzése szerint körönként átlagosan 0,32 másodperccel kellett gyorsabbnak lenni, hogy a harmadik kiállás idővesztesége ledolgozható legyen. Ha ettől kisebb volt a nyereség, akkor a két kiállás összességében gyorsabb volt. Azonban mint mindig, itt is beleszólt az elméleti számításokba a valós pozíció a pályán, a kerékcserék utáni forgalom vagy szabad pálya, valamint a kerékcsere közben becsúszó esetleges hibák időveszteségei.
Azonban nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a háromkiállásos taktika gyorsabb volt. Verstappen azért váltott, mert nem volt más választása; ahogy Sainz a sérült diffúzor miatt váltott kényszerűen. Ezzel szemben a versenyben Sainz kerékcseréje miatt Russell ingyen cseréhez jutott, amivel élt is, ez pedig hozta Perez számára is a lehetőséget a lágy gumikra való váltáshoz. Ezek a versenyzők valójában kétkiállásos taktikán voltak, csak adódott egy ingyen lehetőség, amit kihasználtak.
A Mercedes számai alapján a kétkiállásos taktika lett volna az ideális, kevesebb mint 0,3 másodpercet kellett volna körönként beáldozni. Viszont a valós események mindig árnyalják a képet. „A verseny során kellett gyorsan döntést hozni” – mondta Verstappen – „Beragadtam George mögé, nem működött a DRS, ezért gyorsan az agresszívebb stratégiára álltunk át. Ha van DRS-em, akkor gyorsan meg tudom előzni a Mercedest és talán egészen másképp alakult volna a stratégiánk, talán maradunk a két kiállás mellett.” A teljes képhez hozzá tartozik, hogy Perez nagylelkű segítsége is szükséges volt a végső sikerhez.
