Lando Norris kívülről egy bohóckodós, életvidám fiatal tehetségnek tűnik, a Formula-1 egyik tipikus közönségkedvencének. Ő maga introvertáltnak vallja magát, aki emberszerető, rajongóbarát lénye mellett mégiscsak vágyik a személyes térre. Többek között ezért is korlátozta a jelenlétét a közösségi médiában; nemcsak a munkájára szeretett volna jobban fókuszálni, túl sok is volt neki, ami ott zajlott vele kapcsolatban.
Zárkózottabb személyisége abban is megmutatkozott, hogy a lelki problémákat sokáig inkább magába fojtotta. Csak az elmúlt időszakban, érettebbé válásával és önbizalma növekedésével kezdett megnyílni arról, min ment keresztül fiatal Formula-1-es versenyzőként. A McLaren britje a számára drámaian végződő Orosz Nagydíj után újra felhozta a témát, először inkább röviden, most azonban, egy televíziós műsorban bővebben is mesélt a száguldó cirkusz ismeretlen oldaláról, a lelki megterhelésről.
Továbbra is úgy látja, a külső szemlélők nem értik, mi zajlik le egy versenyzőben, amikor futamhétvégéről futamhétvégére igyekszik teljesíteni. „Az embereknek, amikor a tévét nézik, fel sem tűnik, min mennek keresztül a pilóták. Ez elég nagy kár, de most már egyre több kulisszák mögötti műsor van, amikor láthatod, milyen a versenyző, és milyen nyomással kell megbirkóznia” – kezdte Norris.
Számára különösen az újoncév volt nehéz; bár már akkor is meggyőző volt, ő mégis számtalanszor kételkedett magában, és voltak pillanatok, amikor egyáltalán a jövőjét sem látta. „Különösen az én koromban, 19 évesen, amikor debütáltam, rengeteg tekintet szegeződött rám. Meg is lett az eredménye. Sokszor nem tudtam, hogyan tovább. Mi lesz, ha elrontom, mi lesz, ha nem teljesítek? Mi lesz ennek a vége? Az F1-ben leszek-e jövőre vagy nem? Mi lesz velem, hiszen az életben semmi másban nem vagyok igazán jó” – elevenítette fel azokat a gondolatokat Norris, melyekkel első szezonjában szünet nélkül küzdött.
A mindig mosolygós fiatal arcról többször tűnt el a vidámság, mint azt bárki elképzelte volna. „Nagyon sokat voltam lehangolt a rossz hétvégéim után. Úgy éreztem, nem vagyok elég jó, és ilyesmi. A szezon közben ezek felgyűltek, és a közösségi média is rátett egy lapáttal. Mindez elkezdett nagyon bántani” – vallott Norris.
Szerencsére azonban nem maradt segítség nélkül. Amellett, hogy a környezetétől is kapott támogatást, egy mentális egészséggel foglalkozó szervezet, a Mind is törődött vele. Ők a McLaren partnerei is egyben, tavaly a csapat mindkét pilótája, Norris és Carlos Sainz is egyedi sisakkal jótékonykodott a javukra. „Együttműködünk a Minddal, ami jelentősen segített nekem és sok más embernek a McLarenen belül, de az egész világon is. Azáltal, hogy beszélhettem a McLarennel, az emberekkel körülöttem, a barátaimmal, akikben megbízom, és a Minddal, most már jobban vagyok. Boldogabbnak érzem magam, és élvezem, amit csinálok.”
Szocsiban egy újabb pofont kapott szeretett sportágától, de nem tört meg. Azzal viszont tisztában van, hogy az elmúlt két hétvégén mutatott remeklés az elvárásokat is új szintre emelte. Két lábbal a földön szeretne viszont maradni. „Most természetesen sokat várnak tőlünk a monzai kettős győzelem és a legutóbbi hétvége miatt, ahol pole-pozíciót szereztem és majdnem nyertem is. Sok ember nagy dolgokat vár. De ki kell ábrándítsuk őket, mert reálisan nézve nem vagyunk olyan gyorsak, mint a Mercedes és a Red Bull. Még sok munka áll előttünk, de minden verseny egy lehetőség” – tekintett előre a szezon hátralévő részére.
