A 2000-es évek közepén Michael Schumacher volt a Formula-1 évek óta veretlen sokszoros világbajnoka, míg Fernando Alonso az ifjú trónkövetelő. A páros harca nem mindig volt kifogásolhatatlan húzásoktól mentes, de Alonso az évek távlatából a legnagyobb elismeréssel beszél nagy riválisáról.
„Michael ennek a sportnak a legendája. Sokat tanultam tőle 2001-től 2004-ig, aztán 2005-ban és 2006-ban, amikor vállvetve, kerék a kerék ellen küzdöttem Michaellel” – mondta a Sky Sportsnak adott interjúban Alonso. „Másféle tisztelet jár Michaelnek, mint bármelyik másik versenyzőnek. Az olyan pillanatokban, mint amikor kezet ráztunk, megkönnyebbülés érződött, mert bár keményen küzdöttünk a pályán, mégiscsak egy ember volt a vörös sisak mögött.”
Alonso a 2005-ös és 2006-os évben nyerte meg a világbajnoki címet, maga mögé utasítva Schumachert. A spanyol felidézte, hogy az első vb-cím miatt érzett öröm kitörő volt, ám nem tartott sokáig.
„Az ilyen pillanatok azok, amikor az ember eléri élete célját. 24-25 éves voltam, azt éreztem, nem lehetek boldogabb, büszkébb, és nincs is más, amit még kívánhatnék. Ez az érzés mégis téves, mert a következő versenyen már egy újabb cél, egy újabb vágy körül forognak a gondolatok. Abban az egy-másfél órában, az ünneplés során azonban valóban a fellegekben jártam” – emlékezett vissza Alonso, aki minden idők legfiatalabb világbajnoka lett 2005-ben.
